Most itthon ülök, mélázok. Kint esik a hó, bent a langyos levegő bizserget. Bambán nézek a tükörbe. Sírni már rég nem tudok, úgyhogy ezt most se próbálom meg, de mégis, valamit tennem kell. Rágyújtok egy cigarettára. A fodros füst elborítja a szobát, minden homályos, ködben lebeg. A szemem csíp, és az orrom is facsarja a dohány szaga. Mégis kezdek megnyugodni! Becsukom a szemem, és újra látom az egészet, mint egy film, úgy pereg le a szemem előtt. És ott vagyok! Igen, ez ugyan az az utca, a virágok is ugyanolyanok! Piros köpenybe bújt a tavasz! Én állok a kerítésnek dőlve és boldog vagyok! Boldog, mert a nap melengeti az arcom, boldog, mert az új bőrdzsekim szaga felvidít, és boldog, mert itt jön az a tündér, aki múzsaként szállt meg az utóbbi hetekben, akinek a szemébe nézek, függőként csimpaszkodom a száján, mosolyán, akit talán szeretni is tudnék: Csilla.

A moziban ismertem meg valamikor, de ez nem lényeges! Az a lényeges, hogy megyünk együtt valahová, talán valami parkba, mindegy, nem fontos hová! Engem csak ő érdekel. Beültünk a kocsiba, csönd volt, csak a rádió szólt, az is alig hallhatóan. Kisfiús zavar tört rám, megszólalni sem tudtam. Más lány ilyenkor már a hátsó ülésen izzadva, nyögdécselve élvezte volna a helyzetet, hogy egyáltalán beülhet "egy körre"! Mégis Csillára még csak ránézni sem mertem!
Éppen azon tűnődtem, mit is mondhatnék, amikor megszólalt, tömören, érthetően, lényegre törve:
- Hiányoztál! Nagyon!
Mondani sem tudtam semmit, már csattant az első csók!
Őrült volt, forró, és szenvedélyes. A nyála meleg volt és az ízéből éreztem, hogy mi következik!
A kis huncut fél kézzel már a pólóm alatt volt, ami vezetés közben nem hatott túl kellemesen!
Nem akartam vele az első szexet a kocsiban megejteni! Az megalázó lett volna rá nézve! Hajtűkanyar és vissza haza! A következő öt perc: fékcsikorgás, ajtócsapódás, cipők gyors kopogása lábtörlés és bejárati ajtó bezárása.
A szánk még mindig egymáshoz tapadt, de a kezünk vándorútra tévedt! Isteni volt! Minden porcikámban remegtem,és mélyre ható bizsergés járt át.Ő nyugodt volt, huncut, és mégis szenvedélyes. Egy mozdulattal már a nadrágomban volt.
Én benyúltam, aranyos tavaszi szoknyája alá, be a bugyijába, amikor, szinte villámcsapásként húzta el a száját, ellökte a kezem,
- Cicám, ezt most ne, még ne!

Úgy tettem, mint aki megértő, megsimogattam a kezét, és némán bólogattam.
Valószínűleg, látta, hogy képtelen vagyok feldolgozni a csalódást, hogy szó szerint állva hagyott a kis bestia, mert a szokásos virgonc mosoly ült ki az arcára, csak ennyit mondott:
- Ne konyulj le cicám, azért még nincs vége!
Benyúlt a nadrágomba, és kezébe vette meredező tagomat. Arca újra hozzám simult, és ütemesen csókolva a testemet haladt lefelé, mikor odaért, ahol a legjobb volt nekem, minden teketória nélkül bekapta a péniszem.

Általában jól bírom az ilyesmit, de most szinte két rántás után éreztem, hogy elmegyek! Ritmusosan simogatta a heréimet, és közben megállás nélkül szívta , nyalogatta , kényeztette a farkam. Iszonyatosan jó volt. Éreztem, hogy közel a vég, de semmiféleképpen nem akartam a szájában elmenni, bár imádtam volna teli spriccelni a torkocskáját, mégis úgy éreztem, nem lehet, nem szabadna ilyet tennem. Ki akartam húzni a szájából szerszámomat, de ellenállásba botlottam!
Csilla nem engedte! Tudta mit csinál, és azt is, mi következik. Még mindig nem akartam beleélvezni, mert ez nekem olyan lett volna, mintha Szűz Máriát találom képen, megszentségtelenítette volna a kapcsolatunk!
Mégsem engedett el! Szerelmes pillantással rám nézett mélyen a szemembe! Robbantam! Bogárkám arcát beterítette a sperma, pedig a nagyját szorgalmasan nyelte le! Az ájulás kerülgetett!Aznap este együtt aludtunk és én szerelmes vallomásokat súgtam a fülébe!

A cigarettám elaludt, a füst elszállt révedező tekintetem újra kitisztult. A tükörből egy sápadt koravén ember bámult rám. Egyedül voltam, magányosan, egyedül. Csilla elment, elhagyott. Kiderült, hogy akkor korántsem azért nem engedett magához nyúlni, mert várt a tökéletes percre, nem. Egyszerűen megvolt neki.
Mint utóbb kiderült abban a hónapban három haveromnak is megvolt. Kiderült, hogy az én kicsi szerelmem, egy egyszerű ribanc. Én mégsem tudom kiverni a fejemből.
Ülök a fotelban, nézek magam elé, cigarettára gyújtok és emlékezem. Rohadt ég, rohadt élet, édes Csilla!