Jó kis masina – húztam végig ujjamat a krómozott sárhányón, miközben fejemet pajkosan félrebillentettem.
A tulaj alig hitte, hogy valaki ilyen merész lehet.
A fickó amolyan korosodó Szelíd Motoros típus… olyan ötvenesnek saccoltam. A motor hamisítatlan Harley.
– Na, eridj, azt játsszá’ máshol, kislány – mordult rám mély, reszelős hangon, melyből a szél, az időjárás, a tengelyzsírzás és a szex harsogott.
– Csak barátkozni akartam – feleltem.
– Nekem ugyan nem kellenek barátok.
– Azzal a homlokát ráncolva hátat fordított nekem.
– Hm – mosolyogtam magamban. Úgy látszik, nem lesz olyan egyszerű, mint gondoltam. Pedig rajta kívül nem látok más módot arra, hogy tüstént eltűnjek innen.
Peckesen vonult oda fizetni a tele tankért, a ruhája varrásairól lógó bőrrojtok lengedeztek minden lépésénél. Akárcsak a motor, a szerelése is eredeti volt, a sisakjától a csizmája sarkantyújáig.
Vártam és lestem, hátha valaki más is odahúz a benzinkúthoz. De senki sem jött. Álmos egy kis hely volt ez. Olyasfajta kisváros, ahol csak áthajt az ember valami izgalmasabb cél felé. Olyan hely, ami halálra untat.
Figyeltem, ahogy a morgós vén faszi kávézik odabent. Aztán visszajött. Mint valami cammogó medve… inkább grizzly, mint teddy… csak benne nem volt semmi szeretetre méltó.
– Fuvart akarsz?
Rávillantottam legnegédesebb mosolyomat és hátraszegtem a fejem.
– Köszi, az jó lenne.
Mérgesen vonta össze szemöldökét, félrelökte a copfját és megigazította nyaksálját.
– Ülté’ má’ ilyenen?
– Tán azt hiszi, még csak most lettem szobatiszta?
– Utolsó próbálkozásként talán nem ez volt a legjobb mondat, ha rá akartam venni őt a fuvarra.
Most kezdte beszíjazni a sisakját, közben szemügyre vett. Határozott érdeklődés csillant meg a tekintetében. Lehet, hogy a szőke a zsánere.
De aztán átvetette lábát az ülésen, nekem meg elszorult a szívem. Úgy látszik, nem csavarhatok mindenkit csak úgy a kisujjam köré.
Felhúzta a kesztyűjét, a csuklója foszforeszkáló volt. Aztán legnagyobb meglepetésemre előhúzott egy sisakot az egyik fekete nyeregtáskából. Odadobta nekem. Elkaptam és rávigyorogtam.
Némiképp bosszúsan fogadta.
Nézte, ahogy hátrarázom a hajam és felveszem a sisakot.
Lehet, hogy nem az a magányos farkas, akinek látszani szeret. És talán nem is olyan rossz. Ha valakinek tetszik a bőrszerkó meg a bajusz… Ahogy kinyújtott karokkal fogja meg a kormányt, Dennis Hopper és Henry Fonda jut eszembe, évtizedekkel korábbról. Kultikus személyiségek egy egész generáció számára. A szabadság igazi szimbólumai.
Felmásztam mögé az ülésre.
– Pontosan hová mész? – kérdi a válla fölött.
– Csak el innen, vidékre.
Csak el innen bárhová, ebből a fullasztó, középosztálybeli unalomból.
Felhúztam piros bőrdzsekim cipzárját és megköszöntem az égieknek, hogy ősziesen csípős volt ma a levegő, ezért magas sarkú csizmát és farmert vettem fel, nem pedig valami lengébb ruhát. Mindegyiken rajta a márkajelzés, direkt olcsó cuccok.
A fickó most berúgta a motort, majd néhányszor gázt adott, harsogóan berregtetve a Harley-t, aztán nekiindultunk.
Két kezem a csípőjére csúsztattam és közelebb húzódtam hozzá. A lengedező bőrrojtok az orrcimpáimat csiklandozták, az országúti filmek és a westernek elfeledett világába röpítve. Még akkor is, ha az ilyen hétvégi Pokol Angyalairól gyakran kiderül, hogy orvosok vagy ügyvédek.
A nyílt útra kiérve amúgy istenigazából nekirugaszkodott a járgánnyal, fülsiketítő robajjal hasítottuk az aszfaltot.
Amit a fickó korábban kérdezett tőlem, az jogos volt: még sosem volt részem abban, hogy egy Harley-n üljek. Olyan volt, mintha egy darázsraj szorult volna az ülésem alá, és a sebességgel arányosan egyre dühödtebbek lennének. A zümmögés alattam lassan a húsomba hatolt, mindenekelőtt a csiklandozó érzés a fenekemben, mely dongássá erősödik, aztán egyre kúszik felfelé a nemi szervemen át, és teljesen megbolondít.
Szitkozódom, amiért a testem ilyen érzékeny. Ez most nem hiányzik.
Nem mondom, máskor viszont jól jön.
Most keményen az ülésnek préselem magam és közelebb húzódom a csípőjéhez.
– Meg kéne állni, elzsibbadt a hátsóm – kiáltom a fülébe.
Pedig jelen pillanatban a zsibbadtságot érzem a legkevésbé.
Most visszapillant rám, és a mosolyától ráncba húzódó arca mindent elmond.
Most behúzunk egy gesztenyefákkal szegélyezett fasorba, a dús levéllomb zöld alagutat képez az úton. Az izmaim együtt duruzsolnak a motorral.
A legelső adódó helyen egy tisztásra fordulunk, kavicsokat szórva a fűre. Megkönnyebbültem lendítettem át lábamat az ülésen és azon tűnődtem, vajon még meddig bírtam volna ki ezt a különös bizsergést anélkül, hogy leszédüljek a motorról.
– Meg kék egy kicsit paskolni a hátsódat, mi?
– kérdezi a fickó, miközben levesszük a sisakot. A még mindig orrára húzott sál felett most rám kacsint, szeme sarka ráncokba húzódik a ravasz mosolytól, amit én nem láthatok. Lehet, hogy eleinte úgy festett, mint egy mogorva öreg faszi, de hajlamos a huncutságra, ha megérzésem nem csal.
Most megrezegtetem a szempillámat.
– Aha, az jó lenne!
Még mindig kesztyűben hajlítgatja, tekergeti az ujjait. Ám az arcára kiülő hirtelen komoly kifejezés elárulja, nem bolondozik. És mindketten tudjuk, az én incselkedő megjegyzésem sem teljesen megjátszás.
Most a szemébe nézek. Mogyoróbarna szemek, és csak most látom, hogy abba sárgás foltok vegyülnek. Mint valami állat szeme. Vajon barátságos, szelídíthető bestia, vagy valami veszedelmes?
Egy pillanatig habozok, azon tűnődve, vajon bölcs dolog-e ez, de tudom magamról, hogy bukok az idősebb pasikra és hajlamos vagyok mindenféle kalandra. Aztán megfordulok és felé mutatom a hátsómat, mely igencsak csábító a feszes farmerben.
Most letérdel mögém, rajtam pedig izgatott borzongás fut végig. Lehet, hogy valami egészen különlegesben lesz részem. Bőrkesztyűbe bújtatott kezével dögönyözni kezdi a faromat, szakértő mozdulatokkal masszírozva az izmokat. Keményen és begyakorlottan.
Egy pár kíváncsiskodó simítás kritikusan közel kerül égő szeméremajkaimhoz.
– Elég erősen csinálom?
– Pont jó.
– És még rosszabb, mint amit a motor művelt velem.
Hallom, hogy valami válaszfélét dörmög, aztán csinálja tovább.
Vajon ő is ugyanúgy élvezi, mint én?
Aztán kis idő múltán már ez a kellemes érzés sem elég. Valami többre vágyom.
– Most tegyünk úgy, mintha én egy huncut kislány lennék, magának meg kell engem büntetnie – mondom.
Odafordulok, hogy lássam, megrezdül-e a bajsza. De meg ám, szeme sarka ráncba húzódik, legnagyobb megelégedésemre.
– Ahhoz, hogy tudjam, milyen szigorú legyen a büntetés, azt is tudnom kell, mi rossz fát tettél a tűzre.
Most az jutott eszembe, hátha ez tényleg egy ügyvéd. De igazából az sem számít, ha hajlandó belemenni a játékba.
– Visszaeső bűnös vagyok… mindig a legrosszabbak közül választok fiút. És sosem bánok meg semmit. Rám fér egy keményebb fegyelmezés, úgyhogy ne legyen túl elnéző.
Most mély torokhangon nevet fel.
– Akkor szerintem megérdemelsz egy kiadós elfenekelést.
Elmosolyodom. Pont ilyen ítéletre vágytam.
Leveszi kesztyűit és a fenekemre húz.
– Túl gyenge – mondom erre.
– A farmeron keresztül alig érzek valamit.
– Ezen máris segíthetünk… már ha tényleg akarod.
Még hogy akarom-e? Naná…
Lehúzom a farmerom cipzárját és letolom a nadrágot, és rögtön kapok is egyet az egyik farpofámra, mihelyt az előbukkan a tangabugyimból.
Ám ez csak amolyan játékos legyintés volt. Egy kis kóstoló abból, ami ezután következik. Egy kis bevezető, hogy próbára tegye hajlandóságomat.
– Keményebben! – mondom.
És már kapom is. Aztán újból és újból, míg az egész húsom egyetlen nagy, vörösen izzó bizsergés.
– Ez tetszik, mi?
– Aha, igen – mondom nyögve.
– Akkor hát tényleg egy nagyon huncut kislány vagy.
És mindjárt ezután egy ujj kalandozott a nemi szervem és a tangabugyi pántja között. Nem tiltakozom… épp ellenkezőleg… így aztán dörzsölgetni, cirógatni kezd, kitapintja a csiklómat és köröket ír le körülötte, miközben másik kezével szemtelenül markolja a farpofámat.
Aztán minden előzetes nélkül nyomult belém, ujja mint valami bőrfarok masszírozta belülről a hüvelyemet. A lélegzetem is elakadt a meglepetéstől és attól a kellemes érzéstől.
Hamarosan éreztem, hogy a méhnyakam hevesen húzódik össze, sürgetőbben mint eddig valaha is. Az fix, hogy ő is érezte ezt a lüktető rángást.
– Megfelel ez a büntetés a vétkedre?
– Meg hát.
Az öröm hulláma bizsergett most végig testemen, még viharosabban, mint attól a képzeletbeli dühödt darázsrajtól az ülésem alatt. A csúcspont oly hevesen és hirtelen jött, hogy beleszédültem.
Aztán ismét egyik kesztyűjével kezdte csapkodni a faromat. És ez a fájdalom csak fokozza élvezetemet. Egész testem egyetlen sajgó massza. Nem tudom, meddig viselem még el, de most azt akarom, hogy folytassa. Gyorsan és dühödten, örökre.
És nem is hagyja addig abba, míg minden apró porcikám remegni nem kezd.
– Na, elég má’?
Még egy pár lökés az ujjával, én meg csak nyögök és levegő után kapkodok, testem tehetetlen extázisban reszket. Akkor sem tudnék motorra ülni, ha akarnék.
Most hirtelen kihúzza belőlem ujját és oldalra fordít. A földre roskadok, testemen végigsöpör az a kéjes rángás, mely egyre csak előtör belőlem.
– Oda-vissza megy a játék? – kérdi egy-két pillanattal később.
Pillantásom odatéved sliccének cikk-cakk fűzőjére. Határozottan kidudorodik ott valami a bőrnadrágban. Arcom huncut vigyorra húzódik, és kezdem magam elé képzelni, mi minden vár még rám. Már abban a pillanatban, hogy megpillantottam azt a motort, tudtam hogy izgalmasak a kilátásaim.
– Tudod, úgy festesz, mint aki kettőig sem tud számolni, pedig igazából igencsak belevaló vagy.
– Szemében azok a sárga foltok most szikráznak.
Azzal kikapcsolja a melltartómat és lehúzza rólam a kosarakat. A pántok lecsúsznak a váltamról, aztán a bőrömet kezdi simogatni pont úgy, ahogy szeretném. Mindenhol, minden porcikámon.
Most felhúzza a rojtozott kesztyűket és egyik ujjával kis köröket ír le a mellbimbóim körül. A bőr hűs és érdes. Ez nem az a lágy, selymes cirógatás. Sokkal inkább, mint egy korbács fogazott ága. És nagyon jó.
Kesztyűs kezeinek tenyerét most a melleimre teszi, gyengéden masszíroz, ahogy azt a farommal tette.
Bár újból tenné.
És hamarosan újfent feszít a vágy, sajgóan. Tényleg tetszik ez a szerelés… ezek a rojtok… és a szaga is. Aztán mikor már nem bírok magammal a masszírozástól (és a várakozástól), kioldom a bőrfűzőket, és élvezem, ahogy cikk-cakkban szétnyílnak, míg láthatóvá válik alsónadrágjának hófehér anyaga.
Egy-két pillanatig azon tűnődöm, vajon lehúzkodjam a bőrnadrágot a csípőjéről és kihámozzam őt az alsógatyából, vagy talán ez a motoros öltözék még több csábító lehetőséget rejt magában? Mindenesetre sokkal többet, mint valami normál öltözék.
Nem sokáig töprengek. A még kiaknázatlan kilátásoktól elbűvölve nyúlok a fűzők közé, be az alsónadrág Y alakú elejébe, ahol a farka rejtőzik. Pár másodpercig cirógatom már merev szerszámát, majd óvatosan kihámozom a szövet redőiből.
Aztán ismét szorosra húzom a slicc bőr fűzőit, a nadrág ismét ráfeszül csípőjére, ám a farka most előremered.
A kezembe veszem. Azután ajkaim szorosan tapadnak a csillogó bőre köré, nyelvem az érzékeny makkjával játszadozik, körüllengve a bőrruha illatával, mely mintha a sajátja lenne. Mikor felállok, arca sátáni vigyorra húzódik.
Ha akarja, ez még csak a kezdet köztünk. És az eszemben az jár, hogy ha ezzel végzünk, igazán megérdemlem, hogy jól elverje a fenekem.