Lilit szobalánya várta a folyosón. A lány fiatal volt, alig tizennégy éves. Szemrevaló, szőke fruska. Lili szótlanul karon fogta és behúzta a szobába. A szobalány döbbenten nézett az apácára.
- Dicsértessék... - dadogta, mire Lili türelmetlenül szólt:
- Én vagyok az, te buta!
- Erre a lány még jobban megzavarodott.
- Készítsd el a fürdővizemet!
Lili idegesen járkált nővére szobájában, úgy érezte, ez a délután szűz nővére tisztaságát is beszennyezte. A szobalány elsietett a fürdőház irányába, s bezörgetett a konyhai személyzet ajtaján. Az erélyes dörömbölésre egy kába fiú nyitott ajtót. Rózsi halk hangon előadta kérését, mire a kukta szemtelenül elvigyorodott.
- Amíg felmelegszik a víz, mi lazíthatunk egyet!
Rózsi erre visszakézből szájon vágta a szemtelenül vigyorgó fiút. Az pedig, mintha csak erre várt volna, elkapta a lány kezét, a háta mögé szorította, majd szabad kezével megmarkolta annak telt keblét.
- Eressz el, kiáltok! - lihegte, de a fiú egyre keményebben tartotta, száját ajkával betapasztotta, és egyre beljebb húzta a sötét helységbe. Rózsi védekezésül beleharapott a fiú szájába, ám az, mintha erre várt volna, fölkapta és meg sem állt vele az ágyig. A szobában ketten laktak egy másik segéddel: Józsi, a tizennégy éves kukta, és Jani, egy harminc körüli férfi. Jani ébren feküdt az ágyán, és mikor társa a közelébe ért a rúgkapáló, lánnyal, azonnal a segítségére sietett. Átölelte Rózsit, nyelvét egészen benyomta a lány szájába, miközben kezeivel a lány hatalmas melleit markolászta. Rózsi fokozatosan elernyedt, karját Jani feje köré fonta, az pedig nekilátott a lány ingének kigombolásához. Miközben Rózsi az ágyon ült, Józsi fejét a lány szoknyája alá fúrta, és bugyiját félrehúzva nyelvével nyalogatni kezdte a forró ajkakat, majd behatolt a nedves punciba. Rózsi szinte magán kívül volt a két fiú izgatásától, nagyokat sóhajtott. Józsi ekkor az ölébe húzta és hirtelen mozdulattal beléje hatolt. Rózsi közben sikoltozni sem tudott, mert Jani farka közben a torkáig hatolt, miközben egy pillanatra sem engedte el két mellét, melyeket ritmusosan szorongatott, mellbimbóit morzsolgatta. Szinte egyszerre élveztek a lányba alulról, felülről. Rózsi testében hatalmas kéjáradat dúlt, életében még sohasem érzett ilyen kielégülést. Utána a két fiú helyet cserélt. Most az egyik dugta alulról, a másik felülről. A kielégülés után együttesen felöltöztették a lányt, majd Józsi kézen fogta és elsiettek a fürdőház irányába.
- Holnap ötkor ugyan itt - súgta neki búcsúzóul a fiú. Rózsinak egyetlen gondolata sem volt az átélt kaland után. Néhány perc múlva Rózsi belebotlott az udvaron ténfergő Paliba.
- Mit keresel itt ilyenkor, mért nem mész aludni? - kérdezte rossz kedvűen. Sehogyan sem tetszett neki menyasszonya tartózkodása a mai eljegyzésen.
- Lili kisasszony fürödni akar.
- Igen? Majd felviszek neki egy lavór vizet, eredj aludni. - mondta hirtelen Pali.
Rózsi sejtette, hogy nem így kellett volna tenni, de még mindig az átélt események hatása alatt volt. Pali felsietett a lépcsőn és szinte kopogás nélkül azonnal belépett a lány szobájába. Lili, - vagyis akit Pali annak vélt - még fenn volt, és ágya előtt térdelve imádkozott. Luca szelíden nézett a váratlan látogatóra, és azonnal az ajtóhoz sietett, hogy megtartsa neki az ajtószárnyat. De Pali olyan határozottan lépett be, hogy az ajtó azonnal bevágódott mögötte. Luca ekkor kapott észbe, hogy mindez a ruhacsere következménye lehet.
- Jócakát kisasszony! Van itt valami fürdőedény, ahová betölthetném a vizet, vagy tyúkot szándékozol kopasztani benne? - kérdezte Pali dühösen, és választ sem várva lecsapta a lavórt a szoba közepére. Luca megrettent, még soha nem hallotta a hadnagyot így beszélni.
- Milyen lakályos ez a szoba! Ha elgondolja az ember, hogy tíz éve kemény munkában telt az élete, igazán megérdemelne egy kis kényelmet és nyugalmat. Vagy nem Lili kisasszony? - kérdezte a hadnagy és tekintetét metszően a lányra szegezte. Lucának fogalma sem volt, hogyan kellene most viselkednie.
- Bizonyára hadnagy... - hebegte és semmi mást nem érzett a bénító félelmen kívül.
- Örülök, hogy egyetért velem. Akkor nem is zavarok tovább! Ugyanis, ha úgy véled, hogy megérdemlem már a családi békét, akkor hamar egyezségre jutunk!
Luca sejtette, hogy Lili ezen az estén kikosarazta a férfit. Tudta, hogy Lili egyáltalán nem akar már Pali felesége lenni.
- Nézze Pali! - mondta, miközben megpróbálta leküzdeni félelmét.
- Késő van már, azt hiszem, holnap mindent tisztázhatunk.
- Szóval holnap? És fürdeni nincs késő?
- De hadnagyom... ez már mégis csak az én dolgom.
- Úgy? - kérdezte még élesebben Pali.
- Talán az én dolgom is, hogy a menyasszonyom egyszerűen faképnél hagy az eljegyzésen, és apáca nővérét öltözteti be maga helyett!
Hiszen ez rájött - gondolta a lány.
- Akkor hogy nem látja most is. Felelni szeretett volna valamit, de semmi nem jutott eszébe, mély lélegzetet vett, de a hadnagy nem engedte szóhoz jutni. Egyre közelebb lépett a lányhoz, aki remegve a szoba mélyébe húzódott az ágya felé.
- Én mától a menyasszonyomnak tekintelek!
- De én sohasem biztattam magát, és én nem mehetek férjhez... - esett ki a szerepéből Luca.
- Nem?! Nem megy férjhez? Azt mondja, hogy nem megy férjhez?
- Már csak egy lépés választotta el őket egymástól.
- Márpedig a feleségem leszel, még akkor is, ha most nem akarod. De majd akarni fogod hamarosan! Hiszen minden mozdulatodból kitűnik, hogy semmi mást nem akarsz, mint férjhez menni!
- És ezzel elkapta a remegő lányt, és magához szorította. Luca egy darabig szó nélkül tűrte, hogy a hadnagy a derekát szorongassa, kezével a melle után kutasson, lenyomja az ágyra, és végigfeküdjön rajta. Utolsó erejével kipréselte a száján:
- Lehetetlen hadnagy! - s közben olyan soha nem érzett kéj suhant végig szűzi testén, mely szinte az önkívület határáig taszította. Még soha nem ért hozzá férfi. Pali a vágytól felajzva lihegve kereste a lány száját, de az az elfojtott sikoltástól fuldokolni, majd zokogni kezdett. Pali hirtelen kijózanodott, elszégyellte magát, és vigasztaló szavakat keresett.
- Ne sírj, nem akartalak bántani, én csak jót akartam - de erre a lány még inkább zokogni kezdett. Pali úgy vette ölébe, mint egy nagy babát, ringatta, melléhez szorította. Teljesen lelohasztotta és lesújtotta a lány zokogása, igyekezett minél hamarabb kívül kerülni az ajtón. Ott viszont egy kis apáca állt.
- Szégyellje magát hadnagy, amiért erőszakoskodik Luca nővéremmel! - csattant fel Lili hangja.
- Úristen! Micsoda ostobaságot tettem! Bocsássanak meg! - hebegte, s kihátrált az ajtón.
Lili majdnem elnevette magát a hadnagy hebegésétől. Egy darabig mindketten hallgattak, majd Luca megszólalt:
- Én nem mehetek már vissza a nővérekhez, Lili! - s hangos zokogásra fakadt. Lili megkönnyebbülten mosolyodott el.
- Helyes! Mindnyájan ezt akartuk! És most már a hadnagy is ezt akarja! Hiszen a menyasszonyának tekint! - nevetett felszabadultan.
- Szóval te kihallgattad a beszélgetésünket és csak a végére jöttél be! - ámult Luca. Egy jó negyedóra múlva mindketten úgy érezték, megnyugodtak kissé. Lili már tudta, hogy amit délután Somával átélt, teljesen beleivódott, lénye részévé vált, és senki a világon nem veheti el tőle.