Megint egy nap az egyetemen. Egy hónapja nem voltam. Az órarend...ilyen.

Imádom a költőket, és a verseiket...de ma egyáltalán nem érdekelnek...csak Rá tudok gondolni. Arra, hogy egy épülettel arrébb ott van, és alig ruhában edz vagy csak kiabál a fiaival. Annyira bizsergető gondolat ahogy kidagadnak az erek a nyakán és emelt hangon káromkodik.

Vajon milyen lehet még az a szituáció amikor káromkodik és dagadnak az erei a testén?!...

Kicsöngetés nem volt ugyan.... de a mozgolódás magamhoz térített álmodozásomból.

Nem tudtam megállni és lementem futni, de mint egy nindzsa úgy játszottam át magam a kondi terembe.

Húsz perc múlva ismét zenével a fülemben futottam, és roppant büszke voltam magamra, hogy nem találkoztam össze az edzővel.

De megint csak ő jár a fejemben. Valahogy ki kell vernem onnan. Azt hiszem mára elég volt.

Ahogy leszállok a padról, és összeszedem a cuccaim, majd az ajtó felé pillantok, hát ott támasztja az ajtófélfát az edző...akinél magasabb férfi nem létezik az tuti!

- Meg ne próbálj elsunnyogni levezetés nélkül!- ripakodik rám és most egyáltalán nem kacérkodik. Komolyan mondja.

Hirtelen mellette terem egy hasonlóan magas, jó kiállású srác. Persze nem olyan jóképű, nem olyan...mint ő, de edzett. Talán még jóképűnek is mondható.

- Ő fog segíteni neked. Előle talán nem szöksz meg.- közli tényszerűen és azzal ott is hagy minket.

Hát ez nagyon kínos. Biztos elmondta a kis barátjának a múltkori esetet. Próbálok mosolyogni rá és megpróbálkozni kimenteni magam, de ellentmondást nem tűrve hoz helyzetbe és már pozícióban is vagyok a levezetéshez. A lábaim terpeszben, a srác kezei a csípőmön. Basszus ezeknek a mániájuk a tapizás?! Vagy valami hagyomány?!

- Már ismerem a mozdulatokat- próbálom hárítani a fizikai kontaktust.

- Akkor mutasd.- heccel a srác kedvesen.

Terpeszben állva hátra felé kezdek hajolni deréktól, hogy hidat képezzek a testemből. Mikor leteszem a tenyerem a talajra, mintha egy elismerő hümmögést hallanék...Helyes, nehogy már azt higgye, hogy lövésem sincs semmiről.

Persze néha megtapogat, ne gondoljam már azt hogy megy ez nekem egyedül is.

Nagyjából fél óra múlva ismét előkerül a drága vízilabda edző és egyből Istihez fordul, aki segített a nyújtásban. Úgy beszéltek rólam mintha ott sem lennék. Megdumálták, hogy fejlődőképes vagyok-e, és hogy mennyire hajlékony, stb...még egyszer össze is kacsintottak és nevetgéltek.

- Akkor én nem is zavarom tovább ezt a kacérkodást lányok. Kössz a segítséget Isti.- ezzel határozottan elindultam az ajtó felé.

De Isti utánam kapott, visszapörgetett a karjaiba és egy puszit nyomott az arcomra miközben a csípőmet markolta.

- Tudod hogy imádni való vagy Baby?- kérdezte nevetve. Majd elengedett és visszalépett edző haverjához. Ahogy visszanéztem észre vettem hogy épp engem néz nagyon morcosan.

Miután otthagytam őket az öltözőbe siettem. De persze utánam jött!

- Azt hiszed, hogy ez nálam beválik?- kérdezi gorombán

Mire felfoghattam mit mond, már ott is volt mellettem és a szekrényeknek támaszkodott.

- Mi?- kérdeztem ártatlanul, pedig tudtam hogy Istire gondol. Holott nem én kezdtem és nem is viszonoztam...annyira.

- Ne játszd az ártatlant!- csattan fel ismét.

- Tamás!- ejtem ki dühösen a nevét és nézek rá olyan szigorúan mint ő rám az előbb.

- Te meg honnan tudod a nevem?- kérdezi csodálkozva.

- Nem tök mindegy!? Nem jövök be neked, úgyhogy akár hátrébb is állhatnál az agarakkal és békén hagyhatsz.

Esküszöm egy pillanatra elállt a szava. De csak egy pillanatra...

- Ne mond meg nekem mit csináljak kislány!- kezdi pökhendi stílusban. És ne ferdíts, nem te nem jössz be... De ezt már nem fejezi be.

- Minek hoztad oda őt?- kérdezem tőle mintha nem tudnám.

- Azért hogy nyújts! Tudom, hogy sose szoktál!

Felülemelkedve azon hogy vajon honnan a fenéből tudhatja ő ezt, megkérdezem még egyszer minek hozta oda és remélem felfogja a valódi értelmét a kérdésnek.

- Azért hogy vigyázzak Rád!-mondja megint idegesebben a kelleténél.

- Nem kell rám vigyáznod.- mondom halkan miközben elpakolom a cuccaim.

- Dehogy nem kell kisasszony!- ahogy kimondja már fel is rántja a csípőm az övéhez és szorosan tart. Az ajka a nyakamon, de csak a légzését hallom, a sóhajait. Nem érint, a szájával.

Úgy érzem mindjárt felforr a testem. De csak tart és nem tűr ellentmondást ahogy ki akarok bújni. Nem tűr.

Aztán egy perc múlva elenged. Egyből arrébb lököm. Nem értem miért tetszett ennyire, de neki ezt nem kell tudni!

- Mi a fenét képzelsz?- kérdezem határozottan számonkérő hangon. gt

Megint felém tart, tesz egy lépést, hogy magához húzhasson.

- Felejtsd el kispofám!-szinte kiáltom. Egy laza mozdulattal elrántom előle a táskám, kikerülöm és otthagyom. Nyitom az ajtót, de valami visszacsukja. Felnézek az ajtóra és meglátom a tenyerét.

- Nem hagyhatsz itt. Sajnálom ha durva voltam, de magamhoz akartalak szorítani, és érezni akartalak. Annyira finom vagy. Ne haragudj kérlek.- suttogja a fülembe a hátam mögött.

Nem tudok neki ellenállni. Megfordulok. Pont vele szembe és amíg bátorságot érzek, a nyakába kapaszkodom és megcsókolom. Hosszú, forró nyelves csók lett, pedig csak inkább az ajkainkat akartam összeérinteni. De ennek a pasinak mindent irányítani kell. De átkozottul jól csinálja. Megmarkolja a csípőm és vadul magához húzza és akkor hirtelen megérzem irdatlan nagy férfiasságát. Kicsit elhúzódom, nem hirtelen, nehogy azt higgye megijedtem. Aztán a csóknak is véget vetek. Mindketten úgy kapkodjuk a levegőt mintha most futottuk volna le a maratont.
- Gyere velem.- és ezzel maga után kezd húzni, kicsit kapkodnom is kell a lábaim, hogy tudjam tartani a tempót. Átrángat az uszodán ahol a vízipólós fiúk épp edzenek, és miközben elhaladunk mellettük bekiabálnak meg fütyülnek.
Tamás visszafordul és leteremti őket. Aztán mérgesen beviharzik az irodájába velem a kezében.
Látom rajta hogy dühös.
- Mi a baj?- kérdezem bizonytalanul.
- Te nem hallottad?- kérdezi dühödten.
- Bunkó kis faszok! Nem beszélhetnek így veled!- egyre mérgesebb lesz és látom hogy belelovalja magát.
- Semmi gond.- mondom nem törődve a hülye beszólásokkal. - Csak kanosak kicsit.
- Igen? Még tetszett is, mi?!-von kérdőre.
- Nekem az tetszett amit te műveltél az öltözőben.-mondom engesztelve.

Erre felkap, felhúzva a térdeim a csípője köré, megragad és odanyom a falhoz, hosszan smárolni kezd és már szinte nem kapok levegőt. Dühösen még sexibb!

Érezni kezdem meredező szerszámát. Folyamatosan tapogat, simogat, egyre hevesebb.

Odalép a szófához ami majdnem a szoba közepén áll, és miközben semmit nem hagy abba rajtam, lefektet rá és elnyúlik rajtam. Miközben a formás seggét kezdi el mozgatni felettem. Nagyon vékony a nadrágja ezért elég kivehető a méretes farok...

Egyre kéjesebben kezdek sóhajtozni alatta.

- Mi van ha bejön valaki?-kérdezem kicsit lihegve.

- Leszarom! Akarlak!- szorít vissza szavaival a heverőre.

Nem tudok mást tenni, csak megadni magam neki. Annyira letaglóz, annyira nyers, és mégis figyelmes. Bele tudnék veszni az érintéseibe és a csókjába.

Elkezdi lehúzni a felsőm, aztán kikapcsolja a melltartóm és szopogatni kezdi a melleim, először finoman, mintha játszana velük, aztán egyre vadabbul szopja őket és én mindjárt megőrülök. Érezni akarom a farkát....mozgatom alatta a csípőm, egyre inkább...

- Mi van Baby, nem bírsz magaddal?!-kérdezi kaján mosollyal az ajkán.

Csak nyögdécseléseimből sejtheti hogy nagyon nem bírok már magammal. Lassan ott fekszem alatta meztelenül, mert szinte észrevétlenül hámozta le rólam a nacim és a bugyim, annyira el voltam foglalva azzal, hogy kezei mindig olyan ponton markoltak ahol már nincs gondolat...csak érzés.

Ő még nem vetkőzött le, csak a pólóját hagyta el valahol, így simogathattam és harapdálhattam fantasztikus mellizmait, és nyalhattam ahol akarhattam....a felső testén.

Teljesen egymásba voltunk feledkezve, csak falta a testem minden pontját, nyalta az összes testrésemet...én pedig csak nyögtem és nyögtem és élveztem újra és újra. Már nem számoltam, szinte hallani se hallottam, csak éreztem az illatát, és habzsoltam az érintését.

De mintha nyikorgást és kuncogást hallottam volna. Megpróbáltam felemelni a fejem és felfogni hogy mi történik, de mire megláttam addigra Tamás már magához szorított és kurva nagyot káromkodott.

- Takarodj már ki te kis hülye!- üvöltötte az ellenkező irányba, vagyis az ajtó felé.

- Mi a franc... - nem tudtam mi van.

- Basszus ezek a hülyék....nyugi nem látott meg, mert azonnal magamhoz szorítottalak.

- Most komolyan benyitott az egyik tanítványod?- kérdezem majdnem kiborulva.

- Igen, de ne aggódj, nem lesz semmi baj. Megbeszélem vele, nem fog kitudódni.-próbált nyugtatni.

Még mindig ott bizsergett bennem amit Tamás okozott, de elöntött a pánik hogy mi lesz ha megtudja egy másik tanár, vagy a dékán és a többi diák. Jaj ez annyira sablonos lenne, és rohadt ciki.

- Most el kell mennem...- mondom sietve és már a ruháimat keresem. És még mindig nedves vagyok....

- Ne menj el, nincs semmi baj.- mondja teljesen nyugodtan.

- Nem, nincs semmi bajod neked! Mert neked csak a válladat veregetik majd helyeslően, nekem viszont kurva nagy égés lesz, ha megtudják hogy én lettem az aktuális numerád.- a végét már szinte kiabálom.

- Mi van?!- pattan fel hirtelen.
- Te azt hiszed, hogy ... ezt nem hiszem el. Jó, menj csak, nehogy legyen ebből valami!- mondja most már ő is idegesen.

- Mi lenne?! Egye menet max...-vágom hozzá dühösen!

Mire is számítottam...

A kis párbeszéd lezajlott, én már fel is öltöztem és amilyen gyorsan csak lehet kiszáguldottam az uszodából.

A kurva életbe!

Visszamentem az öltözőbe összeszedtem a cuccaim és mire kiértem az épületből, fel is lélegeztem kicsit! Nem jött utánam. Itt már tiszta a levegő. Nem is tudom, hogy gondoltam ezt az egészet. Remélem tényleg megbeszéli a fiúkkal és nem lesz semmi gond.

Ahogy kicsit szétnézek meglátom Őt az egyik boltív alatt, a falat támasztja karba tett kézzel és persze dühösen....megint akarom vele