Már épp távozni akartam a partiról, amikor megláttam őt. Soha életemben ki nem állhattam az olyan partikat, ahol túl előkelően kellett felöltözni. Mindez annak köszönhető, hogy túl sok hétvégi partira beszéltek rá az egyetemen, ahol megvoltak a sajátos öltözködési szabályok.
Gillian viszont a minap azt mondta, jobb ha lelépek az ilyenekről és más hapsikkal találkozom, erre pedig a legjobb alkalom az ő negyvenéves főnökének születésnapi partija.
Ő persze úgy akadt össze Barryvel, hogy már hallott róla, sőt kimondottan ezért fogadta el a meghívást, mindössze tíz perccel azelőtt, hogy megérkezett. Aztán ők ketten eltűntek a konyhában, én meg csak álltam ott a puncsos tál mellett… ki tudja meddig.
– „Öltözz úgy, mint kedvenc hősöd!” – állt a meghívón. A férfiak esetében ez olyan hősöket jelentett, akiket ők tizenöt éves korukban bálványoztak… legalábbis erre utalt öltözékük. Volt ott két Indiana Jones (egyikük maga a parti házigazdája, Tony volt az), aztán volt ott három különböző Columbo hadnagy. Volt még ezenkívül Stan és Pan, aztán valaki munkásruhába öltözött és símaszkot vett fel, ettől persze lehetett akár Hannibal Lecter, vagy egyszerűen egy szadista vízvezeték- szerelő. Szóval nem volt ott senki, aki legalább egy kis beszélgetésre sarkallt volna, az erotikus vonzalomról már nem is beszélve.
Így aztán… mikor megláttam őt, ahogy átbukdácsolt a tömegen, hogy vodkás puncsot töltsön magának egy műanyag pohárba, az jutott eszembe: őt pont azért küldték az égiek, hogy velem foglalkozzon. Nem sokan választottak volna olyan öltözéket, amit ő viselt, viszont őrajta valami csodásnak tűnt. Az pedig nem volt más, mint egy vörös palást, meg egy feszes sort, valami bőrszerű anyagból. Meztelen karja és felsőteste szinte szemérmetlenül izmos volt, kócos, piszkosszőke haja a vállára omlott, én pedig boldogan töltöttem volna minden estét azzal, hogy a kemény combjait nyalogatom.
Hogy mindemellett még egy műanyag kardot is hordozott, már nemigen rombolta illúziómat, miszerint ő valami büszke spártai harcos, de még ha így is lett volna, akkor sem panaszkodom. Az én sebtében összeválogatott öltözékem sem volt jobb: khakiszínű póló, fekete sort, magasszárú csizma… Ezek voltak hivatottak arra, hogy Lara Croftra hasonlítsak. Hajamat lófarokba fogtam össze, egy-két tincset hagytam, hogy a szemembe hulljon, combomra egy vízi pisztolyt csatoltam. Így aztán ha semmi más, legalább az imitált fegyverzet alapot szolgáltathatott egy beszélgetés kezdeményezéséhez.
Gondolatban már derékig levetkőztem és előtte térdeltem, míg ő körém fonta karját és lustán lökdöste nekem a farkát, közben lepillantva rám, arcán kegyetlen vigyorral. Aztán az a fasz másodperceken belül a számban kötne ki, én meg addig szopnám, míg el nem élvez. Jóízű lenne, sós, férfias, és bár megjátszanám a szende szüzet és kéretném magam, igazából élvezném minden pillanatát.
A felismerés, hogy már ő is észrevett engem, kizökkentett ebből a kellemesen szennyes ábrándozásból, és félénken, zavartan mosolyogtam rá.
– Bocs – mondtam –, csak épp megcsodáltam a… izé… a szerelésedet. Egyébként Lisa vagyok.
– Én meg Darren.
– Azt hittem, kezet nyújt, hogy megrázzam.
Ehelyett azonban végigszántott a haján, és már maga ez a mozdulat valami erotikus vágyakozást indított el bennem, végighullámzott a testemen.
– Na igen, fel is kell nézned az ilyenekre, akik jól karban tartják magukat, így van?
Nos, spártainak lenni… az nem éppen erről szólt, de inkább nem fűztem ehhez semmit.
– Sokat dolgozhattál azon, hogy ilyen tested legyen, mi?
– Mondasz valamit… – felelte.
– Négy edzés hetente. Többnyire súlyzózom, negyven széria mindegyikből, aztán tíz mérföld a futópadon. Jó, nem akarok én izomkolosszusnak látszani, de azért jó, ha kockás a hasizmom.
– De még mennyire hogy kockás, szinte harsog!
Ám miközben az jutott eszembe, hogy kezemmel végigsimítok rajta, ő tovább részletezte edzésprogramját.
– Aztán hétvégeken meg legalább hatvan hosszt úszok a versenyuszodában. Szerintem megéri, nem gondolod?
– Hát… de – feleltem, és elvettem egy szelet tortillát. Mikor a számhoz emeltem, szinte elborzadva pillantott rám.
– Csak nem eszel ilyesmiket! – mondta most.
– Tápérték szempontjából egy nagy nulla. Én például olyanokat eszem, amiben sok a fehérje és kevés a szénhidrát. Sok gyümölcsöt meg zöldséget, napi két liter vizet. Általában rá sem nézek az alkoholra, de úgy gondoltam, ma este megihatok egy kupicával, azt’ utána elleszek a narancslével. Igyekeztem érdeklődő arcot vágni, de még mindig azon gondolkodtam, hogyan terelhetném a beszélgetést egy kicsit szexisebb témára. Lehet hogy ez a srác izomagyú, de még ezt is hajlandó lennék elnézni, ha tudnám, hogy benne van a huncutságban… szóval a szexben.
– Hát akkor ez azt jelenti, hogy te aztán bírod szuflával – jegyeztem meg.
– Mert én pont azt szeretem egy férfiban. Az olyanokat, akik elég nagyok és erősek, hogy bármilyen helyzetben lenyomjanak engem… akik megmondják, mit csináljak… szóval érted…
Abból, ahogy rám nézett, mindjárt tudtam, gőze sincs, miről beszélek. Itt álltam előtte, szinte esdekelve, hogy vigyen el és dugjon meg, hogy lábra se tudjak állni, őt meg jobban érdekelte, hány kalória van az avokádósalátában.
És ez nem volt így rendjén! Egy olyan pasival dumáltam, akinek olyan teste volt, mint egy görög istennek, az agya meg mint a görögdinnyének. Kétségbeesve néztem körbe, hátha látok valakit, aki megment, még mielőtt kómába esek Darren unalmas szövegétől. És most elkaptam egy férfi pillantását, akit idáig észre sem vettem. Ez pedig meglepő, minthogy ezen a helyen valószínűleg ő volt a legmagasabb pasi, csak hát a kifejezetten jól szabott öltönyében és fekete ingében nem nagyon tűnt ki a többi rajzfilmfigura és a tinédzserek álombéli hősei közül. Most rám mosolygott, nekem meg az jutott az eszembe, vajon mennyit hallhatott a beszélgetésünkből.
Darren elnézést kért és ment egy pohár narancsléért, az idegen férfi pedig odajött.
– Még nem tanulta meg az első számú szabályt, hogy észjátékot csak olyannal lehet játszani, akinek esze is van? – kérdezte.
A francba is… szóval pontosan tudta, mire is ment ki itt a játék – vagy mégse ment – köztem és Darren között. Most azzal foglaltam el magam, hogy szemügyre vettem öltönyét, s igyekeztem ügyet sem vetni arra, hogy barna hajtincseivel és tiszta mogyorószemével igazából egész jóképű. Persze nem Darren kategóriája, de azért nem rossz.
– Na, ne mondja, hogy a maga számára a hős a bankigazgatója – feleltem neki.
Elmosolyodott.
– Nem hát, igazából Neil Armstrongként akartam itt megjelenni, csak elhúzódott egy tárgyalásom az ügyfeleimmel, így aztán nem volt időm hazamenni átöltözni. Fogtam magam és eljöttem úgy, ahogy voltam. Tudom, úgy néz ki, mintha meg sem próbáltam volna más öltözéket felvenni, ám ha bárki megkérdez erről, majd azt mondom, keresem a magamban rejlő hőst.
Ez jó poén volt, és el is nevettem magam, pedig magamban gyanítottam, hogy idefele jövet elpróbálta az egész szöveget.
– Nos, honnan ismeri Tonyt? – kérdezte a férfi.
– Sehonnan – feleltem.
– Mert ő a barátnőm főnöke. Talán látta is… ő az, aki Jó tündérnek öltözött.
– Ja, igen… a konyhában van és Luke Skywalker körül koslat. Mikor beléptem oda, úgy tűnt, hogy a fénykardjával játszik.
– Most a puncsos tál merőkanaláért nyúlt.
– Kér még egy kis puncsot, vagy igyekszik józan maradni a vitéz harcosa előtt? A szemébe néztem.
– Ugye ezt nem mondja komolyan?
– Mármint, hogy magát jobban érdekelte a csomagolás, mint ami benne van?
– Azzal puncsot merített a poharamba, én pedig belekortyoltam és azon tűnődtem, vajon mennyit kell még meginnom ebből, hogy kimossa az agyamból az este minden megaláztatását. Ám az idegen férfi további szavai ráébresztettek, hogy nem az a legjobb megoldás. Most odahajolt, hogy áthidalja a fülemhez vezető jelentős távolságot, és azt mormolta:
– Csak mert kiderült, hogy valaki itt pontosan tudja, miről is beszélgetett maga…
Nem tehettem róla… e szavakra megremegtem.
– Talán menjünk a hálószobába és beszélgessünk erről tovább – javasolta.
Kiittam a poharam.
– Rendben, de azért előbb bemutatkozhatna!
– A nevem Marc – felelte.
– De szólíthatna úgy, hogy „uram”.
– És hanghordozásából már tudtam, nem is viccelt. Részemről ez is rendben volt. Nekem sem volt kedvem viccelni. Olyan valakit akartam, aki az én szintemen játszik, és úgy tűnt, Marc is pontosan így gondolkodik.
Azt gondoltam, a hálószobák bizonyára már mind foglaltak, de Gillian főnökének nagy háza volt, és Marc ismerte minden zugát… És különben is, ez nem tűnt olyasfajta partinak. A harmadik emeleten találtunk egy kis vendégszobát. A kulcs a zárban volt, Marc pedig mindjárt be is zárta mögöttünk, hogy senki se zavarhasson.
Megálltam és ránéztem, a gyomrom kéjvágytól és idegességtől kavargott. Azt akartam, Marc vegye át az irányítást, de az énem egy része még Lara volt, a dacos hősnő, és most úgy éreztem, szükség van egy kis ellenállásra.
– Nos, halljam, mért hozott ide fel? – kérdeztem csípőre tett kézzel.
– Megmondom… de csak miután levette azt a pólót – felelte.
Szóval ez járt a fejében: semlegesíteni a helyzetemből fakadó erőt azzal, hogy levetkőztet.
A gondolattól, hogy meztelenre vetkőzöm őelőtte, csorogni kezdtek a nedveim, de azért dacosan néztem szembe vele.
– Tegye, amit mondtam.
– Hangja halk és ellentmondást nem tűrő volt.
– Vagy én veszem le magáról, aztán mehet vissza a partira félmeztelenül.
Szinte megremegtem, ahogy belegondoltam mindabba, amit az agyamba táplált. Ahogy azok a nagy kezek letépik rólam a ruhát, miközben én úgy tessék-lássék ellenkezem…
Most egy hosszú pillanatig őrá néztem, aztán lehúztam a pólómat és az ágyra dobtam. Felettébb szexis melltartó volt rajtam.
– Azt is – követelte Marc. Egy pillanatra megint vonakodni kezdtem, aztán egy halk sóhajjal a melltartót is a póló mellé dobtam. Marc egy szót sem szólt, csak nézett rám, de arckifejezése elárulta, nagyon kedvére van a látvány.
Most odajött mögém, két markába fogta a melleimet. Tisztában voltam vele, milyen nagy és magabiztos… sokkal inkább férfi, mint Darren, aki csak a felszínen volt sármos.
– Nos, mi fér még a kis fantáziájába? – kérdezte Marc a mellbimbóimat csavargatva.
– Itt áll egy szobában egy idegen férfival, félmeztelenül, védtelenül… mi jöhet még ezután?
Hol is kezdjem? Hogy sokszor elképzeltem már egy ilyen pillanatot.
Sok szennyes játékot akartam már eljátszani, sok szerepben képzeltem már el magam, de most megállapodtam annál a gondolatnál, ami akkor ébredt bennem, mikor először pillantottam meg Darrent.
– Azt akarom, hogy leszopassa velem a faszát… uram.
Felnevetett.
– Azt hiszem, ez elég könnyen megoldható.
– Azzal eltaszított magától és rám parancsolt, hogy térdeljek le.
Engedelmeskedtem és vártam, miközben lehúzta sliccének cipzárját és elővette a farkát. Megragadta és dörzsölgetni kezdte. Én meg csak néztem, hogyan kel életre. Mikor elégedetten látta, hogy az már elég kemény, megragadta a hajamat, és a fejemet odahúzta, hogy az arcom egy szintben legyen a lágyékával.
– Szopjad! – adta ki az utasítást.
Belekapaszkodtam, és a makkját a számba vettem. Maga a tény, hogy ő még teljesen fel volt öltözve, így külseje továbbra is tiszteletre méltó volt, rajtam meg semmi más a csizmámon és a sorton kívül, mely élesen bevágódott a lágyékomnál, a kiszolgáltatottság izgalmas érzetét keltette bennem. Szinte azt kívántam, vonszoljon vissza engem a partira és kényszerítsen arra, hogy az összes többi vendég szeme láttára orálisan elégítsem őt ki. Miközben a nyelvem egyre le-föl járt a dákóján, kezem lesiklott a sortomhoz és becsúsztattam, hogy magamhoz nyúljak.
Ő azonnal kiszúrta, miben mesterkedem.
– Megengedtem? – kérdezte.
– Nem, uram – válaszoltam gépiesen.
– Akkor hagyd abba. Majd akkor élvezel, ha én azt mondom. Most nyald tovább, te ribanc.
Ez használt. Ez a szó, hogy ribanc, ez a szándékos lealázás valamit felébresztett bennem, valami sötétet és teljesen mást. Azt tettem, amit ő akart, szoptam, hogy az állkapcsom is belesajdult, és meg voltam győződve róla, hogy mindjárt a torkomba fröcsköli a nedűt. De akkor kihúzta a dákóját és az ágyhoz vonszolt engem.
Még mielőtt tiltakozhattam volna, négykézlábra állított és lerántotta a sortot meg a bugyimat a térdemre.
– Így maradj – parancsolta.
– Azt akarom, hogy jól láthassam mind a két lukadat.
A durva szavakkal akarta a tudatomba vésni, hogy csupán egy sor testnyílás vagyok, melyek az ő kényére-kedvére szolgálnak, és ezek a szavak mély hatással voltak tudatalatti alárendeltségemre. Azt tettem, amit ő mondott, szélesre tártam a combjaimat, amennyire csak tudtam. Nem volt könnyű, ha tekintetbe vesszük, hogy ebben még mindig gátolt a félig lehúzott sortom és bugyim, de azért csak vártam ebben a helyzetben, próbáltam elképzelni, milyen látványt nyújthatok számára, miközben ő gyorsan levetkőzött.
Aztán csak azt vettem észre, hogy felmászik mögém az ágyra. Most már teljesen lehúzta rólam a ruháimat, majd éreztem, hogy ujjait belém meríti. Saját nedveimet dörgölte a végbelem környékére, gyengéden simogatta, hogy kezdtem ellazulni, azután becsúsztatta egyik ujjának hegyét.
– Mit szeretnél, hogy dugjalak meg itt? – kérdezte.
– Belenyomjam a szűk kis segglukadba?
A lélegzetem is elállt, és azon tűnődtem, vajon komolyan beszélt-e. Aztán azt mondta.
– Nem, hagyjuk meg ez az örömöt egy másik estére.
– Azzal éreztem, hogy Marc fasza a puncim lukát bökdösi.
Hátranyúltam és bevezettem őt magamba. Azt hittem, túl nagy lesz nekem, de csaknem az egész hímtag belém csúszott, csak aztán kezdte lökdösni magát előre. És mint reméltem, ő diktálta a ritmust – mert most is szilárdan ő irányított –, majd mikor végül megengedte, hogy a csiklómat dörzsöljem, nagyon hálás voltam neki és csináltam, készen arra, hogy elmenjek, ami nem csoda, ha tekintetbe vesszük mindazt a fizikai és szóbeli serkentést, amit tőle kaptam.
Szinte mintha csak pillanatok teltek volna el addig, mire ő is kezdett felgyorsulni és úgy lökdöste előre csípőjét, ami összetéveszthetetlen jele volt annak, hogy mindjárt elélvez. Ekkor adta ki az újabb parancsot.
– Gyerünk, Lisa, élvezz! Nekem élvezz… most! – és engem hatalmába kerített ez a csodás érzés, amit az én orgazmusom és az övé együttesen jelentett.
Percek múltak, mire végül valamelyest magamhoz tértem, ám mikor a testem elhúzódott Marcétól, megbántam.
Csókolóztunk, ő pedig magához húzott.
– Na gyerünk – mondta végül.
– Jobb ha lemegyünk, mert ezek még keresgélni fognak, hová tűntünk.
– Nem gond – feleltem erre.
– Majd azt mondom nekik, elintézted a hitelkeret-túllépésemet.
– Nem bankárként jöttem ide! – tiltakozott Marc.
– Ha pedig mégis ragaszkodnál ehhez, el kell hogy verjem a feneked.
– Azt nem mered – mondtam erre a legkötekedőbb hangon, és már az járt az eszemben, milyen lehet az a jelenet és vajon tényleg olyan jó- e, mint azt elképzelem.
Mikor visszamentünk a partira – mely már kezdett ellaposodni Darrent láttam a sarokban egy csajjal cseverészni, aki úgy öltözött, mint Jessica Rabbit. Azzal a mozdulattal túrt a hajába, amit először olyan szexisnek találtam, de aztán rájöttem, ez csupán az egyik trükk a srác igencsak korlátozott repertoárjából. Hirtelen nagy örömmel töltött el, hogy helyesen cselekedtem. Egy hősre vártam, akit végül ott találtam meg, ahol a legkevésbé számítottam rá. Vízipisztolyomat a halántékomhoz emeltem, tréfásan szalutálva a műanyag harcosnak, aztán hagytam, hogy Marc hazavezessen az ágyába.