Ó, ez az, tündérke! Ringasd csak a csípődet, szivi! Rázd a tested!
Ben az ablakán át kukucskálva nézte a nap fénypontját. Az a rugalmas testű, nagymellű szőkeség, aki a szomszédos irodaépületben dolgozott, mindennap szinte percnyi pontossággal ugyanabban az időben érkezett és távozott. Bennek fogalma sem volt, hogy hívhatják vagy hogy mit is csinál a napi nyolc órában hétfőtől péntekig, azt viszont tudta, hogy az alakja megmozgatta az ő fantáziáját.
Sovány, de nem vézna, s csípője hívogató fenékbe torkollott. Nadrágot szeretett hordani, és Ben szerint ez tökéletesen kihozta a segge formáját. Melle mintha a fenekének tükörképe lett volna; nagy volt és kerek. Mesésen ringatóztak azok a mellek, mikor a nő elhaladt Ben fülkéje előtt a parkolóban. Egy reggel késve jött, Ben pedig azon tűnődött, vajon hol lehet. Aztán egyszer csak futva jelent meg. Mindkét kezét melleire szorította, hogy ne himbálózzanak, miközben sebesen közeledett a Ford Fiestájától. Ben ekkor láthatta őt a legrövidebb ideig, ám ez volt a legizgalmasabb látvány.
Ben sosem volt az az ékesszóló fajta, ezért úgy nevezte csodálata tárgyát: Nagymellű Szőkeség. Munkájában - mint autóparkoló őr - nem sok intellektuális stimuláció adódott, ezért alig várta, hogy unalmas napjának elején és végén láthassa a nő könnyed sétáját, ezenkívül még kétszer láthassa ebédidőben. Hiszen ha valahogy hazavihetné ezt a jelenetet, hogy újból és újból lejátszhassa…
Aztán egy nap, hosszú és unalmas óráit töltve, ez a kívánsága is teljesült. Új mobiltelefont vett. Ebben volt beépített kamera, és még videofelvételt is készíthetett vele.
Egy párszor begyakorolta, hogyan kell használni; készenléti helyzetre állította, aztán ha valami ismeretlen gyalogos arra ment el, gyorsan ráirányította és megnyomta a gombot. Minden egyes próbálkozással javult az eredmény, végül aztán úgy érezte, készen áll a nagy kihívásra.
Az első nap kész katasztrófa volt. A nő korán jött, ő meg még nem készült elő, azaz mire hosszas kotorászás után előkerült a telefon, a nő már eltűnt. Másnap késett, őt meg épp kérdésekkel tartotta fel egy másik autótulajdonos, akivel így Ben jóval kevésbé bánt szívélyesen, mint az tőle megszokott volt.
Aztán végre sikerült. A Szőkeség idejében érkezett, feszes nadrágban, rövid, testre szabott dzsekiben és magas sarkúban, ettől némiképp még jobban ringatózott. Mikor elhaladt ott előtte, Ben felkapta a mobilt, kezével követte a nőt és élvezettel figyelte, hogy képe megjelenik a kijelzőn. Kissé remegett a keze, miközben nézte, hogy lesz a nő alakja egyre kisebb és kisebb, mígnem eltűnt a sarkon. Ekkor leállította a felvételt.
A délelőtt azzal telt, hogy újra és újra visszajátszotta a felvételt, és élvezte, ahogy a Szőkeség újból és újból szexisen sétál el ott. Ez úgy lekötötte, hogy majdnem elfelejtette, ideje beállni fél egyre, mert célpontja akkor jön ebédelni. Úgyhogy ismét készenlétire állította a felvétel indítóját, és várakozott. Szinte percre pontosan feltűnt ringatózó alakja, indult a kocsijához, aztán beült és elhajtott valahová ebédszünetre. Ben mindent felvett a kamerájával. Az egész nem volt több pár másodpercnél, de ahhoz elég, hogy örömét megkettőzze.
Egy óra múltán pedig már megháromszorozhatta, mikor a nő visszajött, és Ben újabb mámorító felvételt készített hátulról a ringó fenékről. Délutánját azzal töltötte, hogy a felvételeket nézegette és közben a nyári hónapokról álmodozott, mert tudta, hogy ilyenkor Szőkeség feszes felsőrészt hord mély kivágással. Már elképzelte, ahogy a súlyos mellek rengve merednek majd a kamera felé, újból és újból.
A délután öt óra most hamarabb jött el, mint rendszerint, és Ben újfent készenlétben állt mobilkészülékével. A nőnek azonban nyoma sem volt. Csalódottan tette le telefonját. Negyed óra telt el, ám a Szőkeség sehol, nem csatlakozott a parkolóból távozó tömeghez. Már fél hat volt, de a nő kocsija továbbra is ott állt az egyre jobban kiürülő parkolóban. Öt óra ötvenötkor már csak az ő kocsija állt ott. És már mindjárt hat óra volt.
Ben azon tűnődött, vajon mi történhetett a nővel és már hívta volna a biztonságiakat. Ő maga hétig volt szolgálatban, és minden kocsira többletdíjat kellett felszámítania a megszabott parkolási időn túl, még akkor is, ha egyébként az alkalmazottak a belépőjüket használták ki-és behajtáskor, amihez ő nem kellett. Már épp a telefon után nyúlt, mikor ismerős cipősarkak kopogása hallatszott, úgyhogy a keze megállt a mozdulat közben és a mobiljáért kapott.
Ott volt hát a Szőkeség, épp egy órával később a megszokottnál, és ettől láthatólag bosszúsan, mert menet közben keményen csapta oda a lábait. Bent ez igazából nem érdekelte, ő csupán egy negyedik szögből is meg akarta örökíteni az a mesésen ringó segget.
És pontosan ezt tette… A nő feneke először betöltötte az egész kijelzőt, aztán egyre kisebb lett, ahogy a kocsija felé haladt. Ám ekkor a Szőkeség megállt, megfordult és indult vissza, csakhogy nem az irodája felé, hanem egyenesen Ben fülkéjének vette az irányt.
Így történhetett, hogy Ben épp ezt az alkalmat használta ki és kipróbálta a kamera közelítő-távolító szerkezetét. Korábban több- kevesebb sikerrel járt, csinált egy pár remegő felvételt a Szőkeség fenekéről. Mikor tehát megfordult, a melleire irányította a fókuszt, mely pillanatok alatt elhomályosult, ahogy a nő egyre közelebb jött.
Ben gyorsan elvette szeme elől a mobilkészüléket, mert a Szőkeség feje már meg is jelent az ablakkeretben. Csinos arcvonásai most dühösen meredtek egyenesen őrá.
- Maga meg mi a francot képzel? - kérdezte élesen.
Ben már válaszra nyitotta száját, ám egy hang sem jött ki a torkán. A Szőkeség ezt a hallgatást a bűntudat beismerésének vette, úgyhogy belökte az ajtót és beviharzott. Kiragadta a készüléket Ben bénult ujjai közül, leállította a felvételt, majd lenyomta a lejátszás gombját. Megnézte az épp akkor készült felvételt, majd az összes többit is.
A feldühödött nő most felemelte a készüléket.
- Tényleg azt hitte, hogy nem szúrtam ki magát, mikor ezeket a vacak kis felvételeket csinálta? Kukkolónak maga abszolút szánalmas egy figura.
- Ben egy másodpercig azon gondolkodott, kiugrik az ablakon, aztán usgyi… át a parkolón és el innen… olyannyira zavarban volt.
- Ma reggel láttam először. Azt hittem, beéri egy felvétellel, bár már ez is kiakasztott. De aztán újból eljátszotta ezt ebédidőben, kétszer is!
Nem szeretem, ha egy perverz alak fényképez engem, ezért vártam meg, hogy mindenki elmenjen és lássam, újból megteszi-e. Meg is tette!
Ben mindezalatt úgy érezte, arca lángol a szégyentől és a megaláztatástól. Gondolatban végigfutott mindazon lehetőségen, ami ezután történhet vele, és bizony egyik kilátás sem tűnt bíztatónak, még az ő szegényes fantáziája mellett sem. Mindegyik változat azt jelentette, elveszti a munkáját, és minimum egy változat azt sugallta, bíróság elé kerül. Ám ami ezután következett, az nyomokban sem hasonlított egyik elképzelt változathoz sem.
A Szőkeség zsebre vágta a mobilkészüléket - nyilvánvalóan bizonyítékként -, majd becsukta az ajtót és elhúzta a sötétítő függönyöket.
- Na, akkor most nadrágot, gatyát le! - mondta.
Ben nem hitt a fülének. Pedig a Szőkeség egyértelműen ezt akarta, mert meg is ismételte az utasítást, majd magyarázólag hozzátette:
- Fel is jelenthetem, kirúgathatom, még a rendőrséget is hívhatom, hogy ismertessék magával a kukkolásra vonatkozó törvényt, de semmi értelmét sem látom a felhajtásnak egy ilyen kis féreg miatt, mint maga.
De az én büntetésemet sem ússza meg… a törvény most az én kezemben van. Ezért akarom látni a csupasz seggét.
Ben rémülten állt ott, ám tudta, esélye sincs. Ha nem akarta elveszíteni állását vagy a törvényszék elé kerülni, ugyan mennyivel lehetett rosszabb az, amit a Szőkeség tervezett vele? Remegő kézzel babrált a nadrágszíjával és a gombokkal, lehúzta sliccének cipzárját és hagyta, hogy a nadrág a földre csússzon.
- A gatyáját is - horkantotta a Szőkeség. Ben már tiltakozásra nyitotta száját, de a nő egyetlen dühödt pillantására be is csukta azt.
Ben a szégyentől lángoló arccal csúsztatta kezét a boxeralsó gumipántja alá, majd térdéig letolta. Csak állt ott és érezte, hogy a szellő fújdogál nemi szerve körül, mely az ijedtségtől összezsugorodott.
A helyzet iróniája, hogy számtalanszor álmodott arról, levetkőznek itt a szobában a Szőkeséggel, és ezt továbbra sem feledte, csakhogy képzelgéseiben hímtagja büszkén meredezett. Most a helyzetet még súlyosbította, hogy a nő egyenesen a nemi szervét nézte.
- Na mi az - kérdezte gúnyos mosollyal -, még a cickóm meg a seggem látványától sem áll fel? Én meg azt hittem, azért csinálod az egész felhajtást!
- Ben érezte, hogy szemében könnyek gyülemlenek.
- Na jó, lehajolni, kezeket az asztalra és mereszd ki a segged!
Miközben ezt mondta, elhúzta onnan a széket, hogy Bennek elég helye legyen és azt tegye, amit ő mondott. Mikor aztán a férfi elhelyezkedett, a Szőkeség levette a dzsekijét. Ben a bal válla fölött nézett rá, látta duzzadó kebleit, önkéntelenül is megcsodálta azokat, kínos helyzete ellenére.
A Szőkeség - blúzának jobb ujját könyékig feltűrve - odaállt Ben
bal oldalára, tenyerét arcának jobb felére tette. Mostanára a férfi már kitalálta, mit forgatott fejében a nő, mégis nehéz volt elhinnie.
- Szóval szeretsz nők után kémkedni, mi? Te mocskos kis perverz alak! Hát tőlem most olyan leckét kapsz, amit egyhamar el nem felejtesz.
- Azzal gyorsan visszahúzta a karját és keményen lecsapott Ben fenekére. A férfi döbbent és fájdalmas kiáltást hallatott és már felállt volna, ám a Szőkeség hátulról keményen megtaszította bal kézzel, hogy visszazuhant az asztalra.
- Mehetünk és megtárgyalhatjuk a személyzeti osztályon is, miként viselkedsz te. Az jobban tetszik? Nem? Mindjárt gondoltam.
- Azzal másodszor is lecsapott Ben másik farpofájára. A férfinak szégyenében már eszébe sem jutott, hogy javasolja, talán beszéljék meg a SZŐKESÉG viselkedését a személyzeti osztályon.
A seggre pacsi tempósan folytatódott, és a Szőkeség szemmel láthatóan berágott Ben merészségén. A férfi minden egyes fájdalmas csapás után felnyögött, a feneke egyre jobban égett. Ám valami más furcsaság is történt odalent. Fogalma sem volt, mitől, de érezte, hogy pénisze megkeményedik.
Akár észrevette ezt a Szőkeség, akár nem, semmit sem változtatott ütései keménységén. Piff, paff, csitt, csatt! Tenyerével hol egyik, hol másik farpofára sújtott le, és minden egyes csapás egyre keményebb volt - akárcsak Ben pénisze.
Végre abbahagyta a nő. Csípőre tett kézzel lépett hátra, ráparancsolt Benre, hogy álljon fel és forduljon meg. A férfi így is tett és a nő hullámzó melleinek látványa fogadta, miközben a Szőkeség igyekezett visszanyerni lélegzetét. Ez már túl sok volt Bennek, erekciója teljes erőből lüktetett és egyenesen vágyainak tárgya felé meredezett.
- Na, te jó ég! Te aztán nem szégyelled magad! Nem azért csinálom ezt veled, hogy te itt szemérmetlenül jól érezd magad! Na gyerünk, ettől meg kell szabadulnod!
- Ben értetlenül nézett a nőre, nem értette, mire célzott ezzel! A Szőkeség most világossá tette, mire gondolt.
- Úgy értem, a kezeddel. Gondolom, úgyis mindig ezt csinálod!
Ez szinte megkönnyebbülésként hangzott számára. Agyának irányítása már megszűnt hímtagja fölött, és most - bármilyen zavarkeltő helyzetben volt is - figyelme arra összpontosult.
Most hát maszturbálni kezdett, nyögve, sóhajtozva, szinte ugyanúgy, mint a büntetés alatt. A Szőkeség nyilvánvalóan azt akarta, hogy mielőbb végezzen.
- Na, gyerünk már, mi lesz? Élvezz, mintha velem lennél. Képzeld azt, hogy igazából csinálod!
Azzal hátat fordított Bennek és a farát riszálta, amely az egész bizarr helyzetet előidézte és most ott ringott alig pár centire Ben orra előtt.
A férfi keze elképesztő sebességgel járt le-föl a dákóján. A nő pedig végighúzta két kezét a nadrágja ülepén, aztán a férfi heréinek nyomta, mire Ben elment. A sperma kilövellt dákójából és a műanyag padlócsempére fröccsent.
Egy perccel később Ben lepillantott a ragacsos masszára, aztán ismét a Szőkeségre. Elképedten látta, hogy a nő megint őt nézi, ezúttal kezében a bőr övével, mely az imént még a nadrágja derekát tartotta.
- Na, vissza az asztalhoz! - mondta felcsattanva.
Ben hüppögve engedelmeskedett.
- Eszem ágában sem volt a kedvedben járni, hogy élvezd itt a dolgot - mondta most a férfinak.
- Tizenkettőt kapsz és rohadtul fog fájni!
- Azzal megfogta a szíjat valahol középtájon, és rápaskolt a kivörösödött ülepre, melyet most még vörösebbé szándékozott varázsolni. Karját most magasba emelte és lesújtott a szíjjal, mely hangosan csattant a nyers húson.
- Auuuuu! - üvöltött fel a férfi. A nő nem kegyelmezett. A második csapás csaknem ugyanott landolt. Ben nem számolta a csapásokat, viszont a Szőkeség nyilvánvalóan igen. Miután a tizenkettedik is lesújtott elkínzott fenekére, a nő ledobta a szíjat a nadrágja és bokszeralsója mellé.
Ben térdre roskadt, kétségbeesetten dörzsölgette farpofáit mindkét kezével. Alig hatolt el tudatáig, hogy a Szőkeség most visszatűri blúzának ujját, felveszi a dzsekijét és fogja a kézitáskáját. Most kivette Ben telefonját a zsebéből, ránézett majd lenyomott rajta néhány gombot. Aztán az asztalra dobta a készüléket, Ben mellé.
- A perverz kéjvágyad minden bizonyítéka törölve - mondta a nő.
- Viszont a bizonyíték, hogy mennyire kiakasztottál, valószínűleg kicsit később fog eltűnni.
- Mindketten a kékes árnyalatú hurkákra pillantottak Ben farpofáin, melyek minden másodperccel egyre élénkebbé váltak.
- És ha még egyszer azon kaplak, hogy csak rám nézel, hát… szóval meg ne próbáld!
Miután a Szőkeség becsapta maga mögött az ajtót, Ben küszködve hozta magát szalonképes állapotba és eközben azon tűnődött, miként lehet, hogy ez az egész, mely ilyen veszedelmes, fájdalmas és megalázó, egyben élete legemlékezetesebb és legizgalmasabb élménye volt.