A biliárdgolyók koccanása hirtelen abbamaradt abban a minutumban, mikor Carla belépett az ajtón. A biliárdterembe szigorúan csak férfiak mehettek be, ez esetben azonban nemcsak egy nő látványa lepte meg a tagokat.
Ugyanilyen hatást gyakorolt rájuk az öltözék, amit a nő viselt aznap este.
Fekete rakott szoknyája szinte alig takarta mintás harisnyáinak legtetejét, iskoláslány-stílusú blúzát viszont direkt kigombolta, hogy a pillantások azonnal arra a kis résre és a sokat sejteti mélységekre tapadjanak. Érezte, hogy minimum száz szem mered rá, miközben lassú, határozott léptekkel törte meg a csendet, hathüvelykes cipősarkai hangosan koppantak a krétaportól borított fapadlón.
– Mutatós egy pipi, mi? – Érkezése tényleg okozott némi izgalmat.
– Aha, tényleg mutatós tyúk! – Mintha ezek a fickók még sosem láttak volna nőt.
Carla rámosolygott a lehetséges partnerekre, ám határozottan vonult tovább a füsttel telt terem belsejébe, parfümjének illata mindenkit megbabonázott. Szó szerint olyan volt, mint egy jókora szippantás a friss levegőből. A Versace Crystal Noir parfüm csábító illata végre elhozta a régen vágyott női légkört a meghatározóan férfiaknak fenntartott helyiségbe, elnyomta az állott sör, a csikkek és az egyhetes veríték kellemetlen szagát.
Húsz biliárdasztalt zsúfoltak be a terembe, és mindegyik foglalt volt.
A játékosok pillantásukkal követték Carla lépteit, miközben ő átvonult az asztalok között, telt csípőit jobbra-balra ringatva. Talán valakinek a felesége vagy netán barátnője? Esetleg a tulaj bérelt fel egy sztriptíz táncost? Mi más magyarázat lehetett arra, hogy egy ilyen nő csak úgy betoppan egy kizárólagosan férfi környezetbe?
Láthatólag határozottan megvolt a célja, abból ítélve, hogy milyen makulátlanul festett. Hosszú szike haja úgy csillogott, mintha egyenesen a fodrász-szalonból lépett volna ki, sminkje tökéletesen kiemelte csinos arcvonásait, kihangsúlyozva mélykék szemét és szopásra termett ajkait.
A játék folyt tovább a biliárdteremben, a játékosok az asztalok fölé hajolva lőtték a piros és fekete golyókat. Fél szemükkel azonban továbbra is Carlát vizslatták, égve a kíváncsiságtól, vajon mit akarhat itt ez a nő? Most megállt a tizenötös számú asztalnál, ahol két fiatal fickó épp a játék közepénél tartott. Úgy pillantottak rá, mint ölebek, hirtelen nem tudták eldönteni, szemezzenek a nővel vagy úgy tegyenek, mint a többiek a teremben, és csak bámulják a titokzatos nő hosszú lábszárait vagy azt a végtelen rést ott a két melle közt, mert melltartót nem hordott.
– Úgy látom, minden asztal foglalt. Játszhatnék veletek, srácok? – kérdezte Carla olyan hangon, mint a csepegi méz. A srácok egymásra néztek, aztán beleegyezően bólintottak, bár pontosan egyik sem tudta, mihez is adta beleegyezését. Vajon azt kérte a nő, hogy biliárdozhasson velük vagy tán valami izgatóbb ajánlatot tett?
– Lássuk, milyen jól játszik nagysá'd – szólt az egyik srác és átnyújtotta biliárddákóját.
Carla felvette a krétát az asztal széléről, majd bedörgölte vele a dákó hegyét, de még ez a mozdulat is a szexről szólt:
egyik keze a dákón, míg a másikkal a hegyével játszadozott. Nyelve előbukkant szájából, lassan csúsztatta körbe ajkán. A két fiatal srác megérezte, hogy a csaj most incselkedik, ebben biztosak voltak. Carla lefújta a felesleges krétaport a dákóról, de úgy, mintha mindkettejük felé egy mélytorkos csókot fújt volna.
– Nos, én tényleg jól játszom – mondta most Carla, majd áthajolt az asztalon és belökött egy piros golyót a középső lukba. A srácok mögötte álltak és nézték, hogy a nő szoknyája felcsúszik a harisnyái széle fölé, ahogy az asztal fölé hajol és lő. Tökéletes helyzetet alakított ki, mert ezután könnyedén küldte a fekete golyót a bal sarokba, ezzel a mozdulattal azonban még előrébb kellett hajolnia az asztalra.
Lövi helyzetbe állt, messze behajolt a zöld posztóra, gömbölyded seggét az égnek irányítva. Pontosan így is tervezte: szoknyája még feljebb csúszott, ahogy előre hajolt, közszemlére téve a gusztusos fehér húst a fekete nylon harisnyák fölött, valamint feszes fekete bugyijának hátsó felét. Az első hangos füttyentést rögtön követte a másik, azután vagy száz füttyentés hangzott fel egyként.
– Hej, kedveském, nem tudok a lökésre koncentrálni – panaszkodott egy sötéthajú férfi a szomszédos asztalnál, miközben a nyakát nyújtogatva vizslatta Carla csipkés szélű bugyiját.
A nő élvezte, hogy a figyelem őrá irányul, enyhén megriszálta farát, aztán bevágta a fekete golyót a sarokba. A találatot üdvrivalgással fogadták, akárcsak következi lövését. Ezúttal szembefordult a farkas csapattal, úgy hajolt a biliárdasztal fölé, hogy azok ott szemből tisztán láthatták csábos melleit, melyek már szinte előtörtek szűk blúza alól.
Mind a húsz asztalnál játszottak éppen, de úgy tűnt, már csak Carla játéka számít. Minden sietség nélkül tette el a következi piros golyót, még arra is szakított időt, hogy játszótársaira kacsintson, mielőtt a golyót a távoli sarokba küldte. Az ováció ezúttal még hangosabb volt, mert mindenki arra vágyott, hogy ő folytassa a játékot, és újból meg újból meggusztálhassák, mikor az asztalra hajol. A tömeg azonban kezdett túl hangossá válni. Mikor Carla az asztalra hajolt és ismét kivillantotta a bugyiját, az izgatott kiáltozások és fülsiketítő füttyögések egészen a tulaj irodájáig elhallatszottak.
Pillanatok alatt felmérte a helyzetet.
– Itt öltözködési szabályok vannak, hölgyem – mondta, miközben utat tört magának a tömegben, mely összegyülekezett az asztal körül, ahol Carla játszott.
Carla azonnal felismerte férje hangját és kiérezte belőle azt is, hogy nagyon mérges. A férfi mindig is nagyon féltékeny volt, ezért Carla kihívó szerelése nem váltotta ki tetszését. Két játékos mindjárt vitatkozni kezdett vele azt követelve, hagyja a nőt tovább játszani, aztán mindenki hangosan zúgolódni kezdett, mikor határozottan kijelentette, hogy a klub csak a tagok számára áll nyitva, márpedig ez a titokzatos nőszemély itt nem tag. Carla gyomrában gombóc nőtt, miközben figyelte, hogy férje egyre dühösebb lesz. Ő most rossz lány volt, megzavarta a férfit a munkájában, így most már biztos, hogy súlyos büntetés vár őrá.
– Kérem, hölgyem, kövessen – morogta a tulaj, mert még azelőtt szerette volna eltávolítani onnan Carlát, mielőtt valaki kiszimatolja, hogy ez a nő az ő felesége. Carla maradni akart, de nem mert vitatkozni… jól látta férje acélos, rideg pillantását.
Carla vonakodva adta vissza a biliárddákót a tulajdonosának, azután zavart mosolyt küldött nézői felé, és követte férjét a versenyterembe. Odakint a nagyteremben olyan volt, mintha hirtelen leoltották volna a lámpákat, a zajos tetszésnyilvánítás most a semmibe tűnt, mihelyt az a gyönyörű nő eltűnt közülük. Ott a versenyteremben azonban igencsak meleggé vált a helyzet, érezheti feszültség lógott a levegőben.
A termet nemrégiben újították fel, csak a közepén állt egy biliárdasztal, a távolabbi falon pedig győzelmi trófeák csillogtak. A golyók már összerakva álltak a helyükön, a játékkezdésre készen. A nő most levett egy dákót az állványról és tétovázva lépett az asztalhoz, majd lehajolt a lövéshez. Férje most néma csendben volt, amitől Carla csak még idegesebb lett, sokkal inkább, mintha a férfi üvöltözött volna vele. Vajon mennyire dühítette fel azzal, hogy testét mutogatta a vendégeknek? Mindig is nagyon konzervatív férfi volt, merev szemlélettel abban a vonatkozásban, mi a jó és mi a rossz.
A férfi még mindig szó nélkül lépkedett Carla mögött. A nő szoknyája ismét felcsúszott a bugyija fölé. Hallotta, ahogy a férfi kimérten, súlyosan szedi a levegőt és megborzongott a tudattól, hogy férje visszavonhatatlanul jelen van. Szinte érezte, hogy pillantása lukat fúr hátul a bugyijába.
– Tedd le azt a dákót, te ribanc! – hangzott a parancs, mikor férje végre megtörte a súlyos csendet.
Carla engedelmeskedett, majd két kezét a sima zöld posztón pihentette, pillantását a győzelmi trófeákat tartalmazó vitrinre szegezte.
Túlságosan félt ahhoz, hogy hátratekintsen a férjére. Hallotta nejloningének súrlódását, miközben vállmagasságig emelte karját, majd érezte azt az éles fájdalmat, mikor a férfi puszta tenyere lesújtott meztelen húsára ott a harisnya és a bugyi között.
– Ezt azért kaptad, mert kurvának öltöztél – kiáltott fel a főnök, majd azonnal ismét lesújtott Carla combjára.
– Ezt pedig azért, mert elvontad a vendégeim figyelmét – üvöltötte a férfi, ezután újabb, még erőteljesebb csapást mért a nő formás farára.
Carla lehunyta szemét, miközben farpofái lángoltak a fájdalomtól és borzongás futott végig rajta, az ütéseket csupán a vékony bugyi tompította. Ajkai széttárultak és felnyögött. Fara már vörösen égett és sajgott, pedig a büntetés még csak most vette kezdetét.
– Ezt meg azért, mert megzavartál a munkámban – vakkantotta férje és keze suhogva szelte ismét a levegőt. Most Carla fenekének alsó hajlatára sújtott, méghozzá oly keményen, hogy élénkvörös nyomot hagyott, ezután pedig lerántotta róla a bugyit, hogy az a padlóra csúszott. Carla feneke most meztelenül várta a további súlyos büntetést.
– Szajha vagy! – kiabálta férje és újabb félelmetes csapást mért ki, amitől a nő mezítelen húsa fájdalmasan rángatózott. Az éles fájdalom most már teljes egészében átjárta, messze szétterjedve az ütés helyétől.
Farpofái talán elviseltek volna minden egyes csapást, ám a harsogó fájdalom láthatólag nem ismert határt, felkúszott hátán és lefelé is, végig a combjain.
– Igen, így van, ribanc vagyok – vallotta be Carla, és élvezettel gondolt vissza az üdvrivalgásra, amit azzal váltott ki, hogy a fickókkal incselkedett a biliárdteremben. Az ő fantáziájában mind ott sorakoztak mögötte, csak hogy megbasszák. Férjes asszony létére nem volt szép, hogy ilyesmikre gondolt. Vágyait azonban nem győzhette le, mert azok belülről törtek fel, bármennyire is bűnösek voltak. Megérdemelte a büntetést. Akarta is ezt a büntetést.
Most kissé magasabbra emelte hátsó felét, szinte ingerelve férjét, hogy újfent lesújtson.
– Egy… kettő… három… négy...
Joe most számolni kezdte az ütéseket, ám nem mondta meg, hányszor sújt majd le. Carla felnyögött, nyöszörgött, egyik fele alig várta, hogy fájdalmai véget éljenek, ám erősebbik énje arra vágyott, hogy úgy elverjék a seggét, amitől hetekig le sem tud ülni.
– Kilenc… tíz… tizenegy… tizenkettő…
Az ütések egyre záporoztak, és Carla elméje ennek megfelelően reagált. Azok a fickók még mindig ott voltak képzeletében, felsorakoztak mögötte, belé akarták nyomni a farkukat. Látta őket lelki szemével, Joe minden egyes csapásával őket érezte. Puncija csorgott a nedvességtől, miközben elképzelte, hogy egyik fasz a másik után hatol a pinájába.
– Micsoda ribanc vagy! – üvöltötte Joe és újabb öt csapást számolt ki.
Carla most felegyenesedett és megfordult.
– Ha így van, mért nem baszol meg, ahogy egy ribancot kell?
– A nő mosolya szinte jeladás volt, pontosan olyan kéjsóvár, mint egész lénye, arra biztatva a férjét, hogy tegyen többet, ösztökélve őt, hogy legalább próbálja meg.
Carla most vette csak észre, amit reményei szerint látni akart: azt a masszív dudort férje farmernadrágjában. Lerántotta sliccének cipzárját és előkapta a farkát.
– Feküdj az asztalra, te szuka! – parancsolta Joe és megint ráhúzott Carla tomporára. A nő egyetlen karcsapással félresöpörte a biliárdgolyókat, felmászott az asztalra és széttárta combjait. Joe testének súlya nehezedett rá, miközben a férfi beléhatolt. Carla nedves volt, készen az aktusra, puncijának izmai rángatóztak, befelé húzva a férfi hímtagját.
Carla felpillantott a mennyezetre, forrósághullám söpört rajta végig, egyben kéjes megkönnyebbülést is érzett. A seggrepacsi és ez az erőszakos behatolás élénk belső vágyát a kemény, gyors szex iránt.
Ott a biliárdteremben minden egyes férfi örömmel elégítette volna ki vágyát a durva szex iránt, ám Carla nem őket akarta. Hanem Joe-t.
Mindig is Joe-t akarta. Ez csupán újabb eset volt, amikor kizökkentette it csendes, jóságos természetéből, amilyen a férfi valójában volt.
Mindig így volt, ha ilyen durván zavarta meg munkájában.
Örömteli zihálás szakadt fel ajkai közül, boldogan fogadva férje minden újabb döfését. Carla izmai vonaglottak a megduzzadt hímtag körül, miközben az ki-bejárt, az örömérzet szikrázó hullámait küldve a mély, nedves hüvelyen át. Carla nem is tudta eldönteni, melyik okoz nagyobb örömöt: az a kéjes érzés puncijában vagy az égeti fájdalomhullám, mely minden egyes alkalommal belenyilallt, mikor segge a biliárdasztalon súrlódott. Ezek az élesen belényilalló fájdalmak élénken emlékeztették őt arra, micsoda verést kapott, mennyire megbüntették azért, mert ilyen rossz lány volt. Aznap este olyannyira vágyott a faszra, hogy tudta, képes lenne megcsalni férjét, és most, mikor a férfi minden érzelem nélkül baszta, és már nem állt fenn annak a veszélye, hogy ő félredugjon, még mindig vágyat érzett a büntetésre.
Továbbra is megérdemelte, hogy megalázzák.
– Hát rossz lány vagyok én? – kérdezte, mikor férje hátralépett és hosszú fasza kicsusszant Carla pinájából.
– Te is tudod, hogy az vagy – felelte férje és csípőijét máris előre lökte, újfent teljes hosszában Carla szeméremajkai közé hatolva. A nő érezte, hogy remeg a férfi makkja, mikor pont a közepébe dugta, majd belsejét teljesen kitöltötte Joe heves ejakulációja. A forró nedű erőteljes lökésekkel lövellt ki, olyan intenzitással, hogy Carla ettől úgy érezte, mintha folytatódna a seggrepacsi. Volt ebben az erőteljes kilövellésben egyfajta harag és agresszió. Fenyegetés és dühkitörés rejlett az orgazmus lüktetésében, mely szinte visszhangzott odabent, Carla puncijában. Ez pedig beindította saját robbanásszerű kielégülését.
Egy sor ritmikus összehúzódás szőkítette Carla punciját, azután a testnedvek meleg hulláma áramlott mélyen a testéből. Érezte, hogy a nedvesség átjárja combjának belső felét, egész teste görcsösen feszült meg, aztán csak rángatódzott és vonaglott a biliárdasztalon. Szaporán vette a levegőt, majd hallotta saját magát, amint férje nevét üvölti, mikor a férfi még egyszer beléhatolt, mélyen és erőteljesen.
A férfi pénisze teljes hosszában tört előre Carla reszketi testnyílásán át és ennek a váratlan behatolásnak könyörtelen ereje semmivel sem mérheti intenzitással váltotta ki a nő orgazmusát.
Carla most irgalomért esedezett férjének, mert már képtelen volt megbirkózni a rátöri érzésekkel. Túl sok volt az örömérzetből…
egyfelől szenzációs, másfelől fájdalmas volt. Az a szédületes robbanás a két lába között! Az éles fájdalom, ami a farpofáiba nyilallt! Szívének heves kalapálása! A többszöri orgazmus, mely mennydörgésként vonult végig testén!
– Nem bírom tovább! – kiabálta, eközben ökleivel verte az asztalt,
aztán szenvedélye a csúcsra ért és aléltan nyúlt el. Szédült a szeme előtt gyúló fénytől, mely teljesen elvakította, csak az örömérzet erőteljes hullámai hatoltak el tudatáig, mint egy-egy villámcsapás. És az események közepette ott volt férjének merev pénisze, teljes hosszában, még mindig ki-be lökdösve, hihetetlen magasságokba repítve Carlát.
Aztán a szédíti fények elhalványultak. Mosolyogva pillantott fel férje arcára. Joe izmos teste most ránehezedett, nekipréselve őt az élénkzöld posztónak.
– Szóval megtanultad a leckét, igaz? – kérdezte a férfi, ajkán kaján mosollyal. Haragja már elpárolgott, tökei kiürültek.
– Igen. Megtanultam a leckét – mondta Carla, de még ő maga is tudta, hogy ez hazugság. Nem sokat kell várni arra, hogy megint rossz lány legyen.
Valami különös történt aznap éjjel, mikor a biliárdasztalon feküdt és elverték a seggét, hogy végül behódolt. Olyasvalami volt ez, aminek újból meg kell történnie, nem csak ez egyetlen alkalommal. Még akkor is, ha ezzel semmibe veszi férje parancsait. Számára öröm volt rossz lánynak lenni, és az sem volt kétséges, hogy Joe örömét lelte abban, mikor jól lehordta Carlát, másképp sosem élvezte volna, hogy fájdalmat okozhat. Így hát hiába volt férje igyekezete, hogy megleckéztesse őt, és hiába fogadkozott ő maga, Carla, hogy megbánta bűneit, jól tudta:
mindketten várják már a csintalan leányzó következi rossz cselekedetét… ezzel együtt a rettegett, farpofákat görcsbe húzó büntetést, mely ily módon jön majd el:
– „Húzza le a bugyiját és feküdjön fel az asztalra, kisasszony!”