Szerző / beküldő: Nándi

Forró nyári reggel volt, ugyan úgy a vekker csörgésére riadtam mint minden más napon, és ugyan abba a vacak suliba kellett bemenni. 15 éves voltam. A történetemhez szükséges tudni hogy vak vagyok.

Nos tehát amint elindultam a megszokott útvonalon nem tudtam hogy feltúrták az utat egy jó nagy helyen, így neki ütközve a fa kordonnak megpróbáltam kikerülni azt, ámde nem sikerült sehogy sem túl nagynak tűnt, s nem nagyon tudtam mit csináljak egy lányka jött oda hozzám, gyengéden megfogva kezem kérdezte: segíthetek valamit neked?

Én igent mondtam, és hozzátettem: szeretnék ezen a kordonon túljutni de sehogy se akar sikeredni. lágyan ismét megfogta kezem és elkezdett vezetni engem. gyengéd parfüm felhő lengte körül a kis tüneményt. próbáltam vele valami témát találni hogy amíg segít, beszélgessünk el is kezdtünk minden féléről beszélni, mint hogy közlekedem vakon, hogy tanultam meg a számítógépet, majd az egyik csendes sikátornál ahol amúgy is át kellett volna haladjak, kicsit lelassítottam. hirtelen feltámadt bennem valamiféle vágy vagy nem is tudom, de kicsúszott belőlem: megengednéd hogy óvatosan megérintsem az arcod vagy a hajad?

A lány halkat mosolygott de hallottam hogy nagyon édesen nevet egy picit és mondta. persze hogy megérinthetsz ahol csak akarsz. én kicsit zavarba jöve mondtam: nyugi nemélek vissza a vakságommal nem tapizok intim helyekre ígérem. elkezdtem hát lassan érinteni lágy kerek arcocskáját, lassan fölfelé a homlokán egészen hátra a hajáig, és végigsimítottam a gyönyörű derékig érő hajzuhatagot. s derekánál óvatosan előre húztam kezem halkan vette a levegőt.

Szép teltkarcsú lányka volt. s mikor a derekát megfogtam, és pillanatra elvettem kezem, meglepő módon azt mondta: ne kérlek még csináld, olyan érzéki vagy. erre viszont nagyon zavarba jöttem de visszatéve kezem elkezdtem tovább simogatni derekát hasát és kis huncutságot éreztem ha elkezdek fölfelé kúszni a melle irányába a kezemmel, vajon mit szól? de ö semmit nemszólt csak mikor megáltam akkor szólt: föjjeb kicsit föjjebb! mikor hozzáértem szép kerek méretesnek mondható mellecskéjihez akkor már nem olyan nyugodtan vette a levegöt s a következö pillanatban már öleltük egymást! el is felejtettem hogy iskolába tartok. de csak öleltük egymást hevesen csókoltuk egymást és éreztem amint a szívem vadul kalapál és feszül a sliccem. vélhetően ő is érezhette, mivel oda téve kezét lágyan így suttogott, de szép én pedig nem bírtam tovább magammal, ösztönszerűen keze után nyúltam és becsúsztattam a nadrágomba ahol meg is fogta már igen csak kemény szerszámomat.

Ekkor így szól: várj ne itt drága. elindultunk s valami park szerü hejre vitt ahol még a madarak se csiripeltek. itt viszont nem volt megállás! lekerültek a felesleges ruha darrabok és ö rámvetette magát, én pedig be illesztettem a kardot a nekiszánt hejre! a lány most hatalmasat nyögött én pedig elfeletkezve a földröl és magamról a világról elkezdtem hát az ösi ritmust vonni benne! s egyre vadabbúl vadabbúl vagy 15 percig csak pörögtem benene!. ekkor én is és ö is immáron eljutottunk arra a bizonyos csúcsra! lássuk be én akkor vesztettem el a szüzességem. óriásit élveztünk mindketten. a lány csak aléltan feküdt rajtam s kb 5 perc után a fülembe súgta: nagyon édes fiú vagy ugye tudod? én pedig válaszoltam neki: te meg nagyon édes lány vagy. símogattam haját, és pusziltam ahogy ö is engem puszilt és éreztem hogy neki is nagyon jól esett. felöltöztünk. kértem hgoy nézze meg az idöt. mondta hogy már fél kilenc. hoooopá! mondom az elsö órmnak lötek! a lány most picit vont magához és így szolt, neharagudj hogy eltereltelek eredeti célodtól kérlek neharagudj, de nembírtam magammal s olyan fínom volt ahogy végig nézted a testem. mondtam nki: hát nézd ez az óra valahogy nekem jobb volt mint a matek. segített az iskoláig vezetö úton az utolsó saroknál egy csókot adtunk egymásnak, és egy cetlit adott: ez az én névjegykártyám amúgyhAdriennek hívnak. megmondtam neki én is nevem. és elbúcsúztunk. én el indúltam az iskolafelé. és nemérdekelt semmi és nemjárt semmi az eszembe, csak a lány aki megmutatta az élet egy gyönyörtelljes fényesebb oldalát