A párom és én harmonikus kapcsolatban éltünk. Hűségesek voltunk egymáshoz, mármint az első fél évben – legalábbis én csak félév után jöttem rá, hogy ő már rendszeresen csal engem. Ezt megbeszéltük, kitárgyaltuk, azóta is együtt vagyunk, eléggé temperamentumos mérséklettel. Ez a történet a múltban játszódott, azóta már nem vagyunk együtt, már régen szakítottunk. Ez a történet a szakításunk legutolsó pontja (vagy inkább oka) volt.

Párommal úgy döntöttünk, hogy ideje volna üdülni egyet. Persze eszünk ágában sem volt olyan helyre menni, ahol nem szexelhetünk, hiszen mindketten meglehetősen szex őrültek vagyunk, épp ezért már csak azt nem tudtuk, hogy hova menjünk – azt viszont igen, hogy milyen helyre akarunk menni. Olyan üdülőt kerestünk, ahol kifejezetten mások, leszbikusok, biszexuálisok, homoszexuálisok nyaralgatnak. Nekem eleve volt egy rossz érzésem ezzel kapcsolatban, volt egy rossz előérzetem. Már túl voltunk sok mindenen, sok-sok kiabáláson, veszekedésen, sok hercehurcán, és persze jó adag megcsaláson is. Mindkét részről. Ebbe most nem mennék bele, elég annyi, hogy „nem én kezdtem” =-)

Na szóval, mint már említettem, én nem rajongtam kifejezetten az ötletért, volt egy rossz előérzetem, de hát miért ne? Ki kell próbálni mindent, most semmi rossz nem történhet, ha egy meleg üdülőre megyünk, nem? Legalábbis ezt hittem…

Az utazás a szokásos módon telt, autóba be, pár órás kocsikázás, majd végre valahára megérkeztünk az áhított üdülőre. Mindenütt faházak voltak, s középen volt egy félig fából, félig kőből épült társalgó terem. Már akkor, amikor kiszálltunk az autóból, nagy röhögcsélés hallatszódott odabentről, fiúk, lányok vegyesen. Ez amúgy egy kis üdülő volt, körülbelül ötven személynek tudott szállást nyújtani.

A levegő tiszta volt, ez a kis tábor, vagy inkább üdülőszerűség egy jó öt km-re volt a nemmondommegmilyenhegyektől, csöndes, nyugodt környezet. Az üdülőtől egy km-re volt a falu, oda járogattak az emberek bevásárolni vagy szórakozni. Mi a parkolóban tettük le az autót, kiszedtük csomagjainkat és elindultunk az üdülő bejárata felé. Az üdülő mögött egy kisebb erdő, ami sűrű fenyőfákból állt, húzódott. Épp, hogy elértük a kaput, amikor is hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a párom gyanúsan mosolyog magában és lopva balra pillant. Gyorsan odanéztem és még épp megpillantottam két férfit, akik épp bementek a fák közé…

Azonnal tudtam, hogy mire gondol a párom, de úgy voltam vele: nem idegesítem fel magam, nyugodt maradok. Természetesen a legtávolabbi és a legutolsó fakabin volt a miénk, ezért végig kellett sétálnunk az udvaron. A párom Passzív, én Aktív vagyok. A Páromnak nagyon nagy a segge. És nagyon formás is. És ez bizony szemet szúrt a verandákon üldögélő pasiknak is, akik nem győztek vidáman, kedvesen oda köszöngetni nekünk. Mi udvariasan, párom mosolyogva, élvezve a rivaldafényt, én inkább tartózkodóbban visszaköszöntem, illetve visszaköszöntünk nekik. Besétáltunk a kabinba, leraktuk a csomagjainkat és… nos igen, rögtön egymásnak is estünk. Egy jó nagy, alapos kúrás után aztán mondtam a páromnak, hogy menjünk el sétálni, nézelődjünk. Így is tettünk, s így el is telt a nap…

Egy hetet voltunk itt az üdülőben. Már aznap este megismerkedtünk néhány emberrel, nőkkel, férfiakkal egyaránt, s valahányszor együtt voltunk s beszélgettünk velük, mindig rajtakaptam a páromat, ahogyan különösen élvezi az éhes férfi pillantásokat, mosolyog, boldog, sőt, vigyorog, s nem voltak restek a férfiak sem, akik ugyancsak nem győztek ismerkedni vele. Persze amíg én ott voltam, addig nem mertek megjegyzéseket tenni neki, igazán udvariasan viselkedtek.

Körülbelül négy nappal később, este aztán összekaptunk a párommal. Eléggé nagy veszekedés volt, s ekkor úgy éreztem, nagyon elegem van belőle. A társalgóban közben bulit tartottak. Az üdülőben tartózkodó hölgyek és még jó néhány férfi elment, tudniillik a faluban valamiféle „falunapot” vagy hasonlót tartottak, így csupán egy tucatnyi, vagy talán kicsivel több férfi maradt ott aznap este. Még aznap délelőtt mondták, hogy bulit tartanak, s meghívtak minket is, amire el is ígérkeztünk, igaz, morcosan, mert a jelen esti veszekedésünk már reggel kezdődött, de csak most, este robbant igazán. Az egésznek az lett a vége, hogy én közöltem a párommal, hogy felőlem csinálhat, amit akar, én nem megyek a buliba, itt maradok és filmet fogok nézni. A párom pedig halálos nyugalommal közölte velem: - Rendben, akkor elmegyek a buliba nélküled! – majd se szó, se beszéd, fogta magát, kifordult az ajtón. Hallottam, ahogy a köveken lépkedett. Mivel a fejemben dübörgött a vér, dühös voltam, felpattantam az ágyról és az ablakhoz lopóztam. Láttam, amint a párom a társalgó, a legnagyobb épület felé lépeget, mintha felszabadult lett volna, megnyugodott volna (mintha megszabadult volna tőlem végre), s azt is láttam, hogy nem messze tőle két csávó lép oda hozzá s köszöntik őt nagyon vidáman, a nevén szólítva. Mindketten egy-egy sörös üveget tartottak a kezükben, tehát már nagyon jól érezték magukat. A párom vidáman visszaköszönt nekik, s a két pasi a párom két oldalára állt, átkarolták a derekát, s így, hármasban indultak a társalgó felé, majd tűntek el a társalgó sötét ajtajában, a folyosón.

Nagyon ideges lettem. Dühös voltam, de ugyanakkor jó adag dac is volt bennem, ezért csak szimplán fogtam magam és ledobtam magam az ágyra és elkezdtem filmet nézni. De annyira dühös voltam, hogy egyszerűen képtelen voltam a filmre koncentrálni. A társalgóból hangosan szólt a zene, behallatszott a faházba is, ezért bedugtam a fülesemet és teljes hangerővel hallgattam illetve néztem a filmet. A film másfél óráig tartott, negyven percig kb. még a vitánk járt a fejemben, utána tudtam csak igazán ráhangolódni a filmre. Másfél óra után csalódottan, de felgyülemlő haraggal, hogy a párom, milyen jól érzi magát, s nem hiányzok neki, vettem észre, hogy még mindig egyedül vagyok, ő nem tért vissza, s nem is hiányzom neki. Fogtam hát magam, s elkezdtem egy újabb filmet nézni. Ez a film már kétórás volt, s már igazán rá tudtam hangolódni. Tehát három és fél óra elteltével, két film befejezése után aztán elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy vajon mi történhetett. Miután a film befejeződött, kivettem a fülest a fülemből. Csönd volt. Halálos csönd. Sehol egy árva szusszanás, sehol egy hang. Homlok ráncolva kibámultam az ablakon. A társalgó leghátsó ablakán fény világított a sötétbe, az udvaron egy árva lélek se mozdult. Gondoltam, mivel már kicsit lenyugodtam, megnézem, hol tart a buli. Lekapcsoltam a lámpákat és kiléptem a szabadba. Az udvar néptelen volt és teljesen halk, ahogy a társalgó is. A lámpák világítottak, de egy hang se szűrődött ki. Ekkor már volt egy bizonyos sejtésem, de még nem mertem rá mérget venni. Halkan felléptem a teraszra, kinyitottam az ajtót és beléptem a sötét folyosóra. A folyosó végén az ajtó résnyire nyitva volt, s akkor, amikor a folyosó elején megálltam, megütötték a fülemet a hangok – az orgia hangjai…