Adva van egy kiskocsma szerű, ám igényesen kialakított helység. Kicsi táncparkett, körülötte asztalok székekkel vagy kárpitozott padokkal. A bejárat mellett a söntéspult, ahonnét akadálytalan a rálátás a táncparkett másik oldalán kialakított kis színpadra. Olyan pici színpad volt, hogy hat-hét táncos lánynál több nem nagyon fért volna el rajta. A bejárattól nézve, a színpadocska jobb oldalán állt egy másik söntéspult szerű, gépi faragással díszített fa alkotmány ahol nem sört lehetett rendelni, hanem zenét. Ez a hang technikus rezidenciája volt, aki hol a vendégeknek szolgáltatta a talpalávalót, hol a műsorok aláfestő zenéjét.

E színpadon voltak illuzionisták, bűvészek, sztriptíz táncosok, volt itt leszbi, gay és szex show, valamint kezdetleges, talán kissé igénytelen, de mindenképpen figyelem összpontosító BDSM és S/M műsor is.

A nézők, a belépő díjjal megváltották a nézői és véleménynyilvánítási jogukat. Ám ha kértek valamit, esetleg meg szerettek volna győződni a látvány valódiságában, úgy újabb aprópénzükbe került.

Ezt a kis leírást azért eszközöltem, hogy a későbbiekben ne kelljen erre időt vesztegetni.

Miután a két csini fiatal lány látványos, igényes és kimerítő leszbi show-ja befejeződött, a takarítók is eltakarították a tejszínhabot és az eperszirupot, a Főnök éppen aktuális csini barátnője a színpadra libbent mikrofonnal a kezében.

Úgy emlékszem, aláfestő zeneként Mungo Jerry: Lady Rose című zenéje szólt halkan.

Az egy darab reflektor és néhány egyéb lámpa világításánál is jól lehetett látni, hogy milyen csodálatos alakú és szép a műsor konferansz Hölgy!

(Bár fiatalon szépnek lenni nem nagy kunszt!)

– Kedves hölgyeim és uraim! – mondta, miután kissé elcsendesedett a közönség. – Mint látom, az előbbi műsorunk elnyerte tetszésüket! Köszönjük a Lányok nevében is! Ám a most következő műsorunkat csak erős idegzetű vendégeinknek ajánljuk! Három Lány és egy férfi húszperces S/M show-ja következik! Szokásunkhoz híven, a műsor után még negyven percig állnak rendelkezésükre műsorunk sztárjai!!

Nagy taps, fütyülés. Néhányan, főleg férfiak elindultak a kijárat felé. A közönség soraiban szép számmal voltak Hölgyek is!

Fény elhalványul, sejtelmes félhomály. A két színpadi munkás pillanatok alatt betolja az asztalokat, két széket és egy kétajtós szekrényt.

A berendezett színpadon megjelenek egy alsónadrágban és egy pólóban hátrakötött kézzel. Mellettem két szigorú tekintetű Hölggyel és egyel mögöttem.

A zene félhangosan szól! Sejtelmes gonosz zene!

A Lányok az asztalkára fektetnek, leveszik kevéske ruhám és rákötöznek az asztalkára. Pálca és szíj csapásainak hangja áthallatszik a zenén! Utána valamelyik Lány megköti a heréimet és húzni kezdi, szinte asztalkástól elmozdulok olyan erővel teszi. Mikor ezt is megunják, csipeszekkel díszítik testem! Közben egyik kínzóm jól elveri pálcával a makkom!

A közönségnek tetszhet mert hangosan hurrázik és tapsol!

Mikor ezt is bevégezték, hasra fordítottak és egy anális erőszakkal befejezték a műsort.

Miután kiszabadítottak kötelékeimből, kissé zsibbadtan sétáltam vagy két kőrt, hogy vérkeringésem rendbe jöjjön. Séta közben látom, hogy egy középkorú Nő a színpad széléhez megy, az egyik Lánnyal beszélget, néhány gondolat váltás után az asztaláról elveszi az üveg Gint, mond valamit a Lánynak és a kezébe nyomja az üveget!

A Lányok egymás között gyorsan megbeszélték a dolgot, majd velem is közölték:

– Ezt a több mint fél üveg Gint a fenekedben szeretné látni.

Kissé megdöbbentett engem is e kívánság, de a kuncsaftot meg kell tartani és belőle élünk!

Ismét a hátamon fekszem az asztalkán, kezeim lekötve, térdeim felhúzva, fenekem szétfeszítve. A szekrényből előkerül a beöntő készlet és megtörténik a kívánság. Csípett, szinte marta a fenekem belsejét. Iszonyú kellemetlen és fájó érzés volt.

Miután a WC-ről visszajöttem a színpadra, kissé alább hagyott a maró, csípő érzés!

Kis idő után egy fiatal pár jött a színpad széléhez. Megint ugyan azzal a Lánnyal beszéltek. Ez kissé tovább tartott. Győzködték egymást. A kolléganőmnek a szeme is elkerekedett, kinézett a söntéspultnál ülő Főnökre, aki meghúzogatta a vállát tudatva , hogy a Lányokra és rám bízza a döntést. Egy kis gondolkodás után megegyeztek. A Hölgy a Párja ingéről letépett egy gombot, mondott valamit és átadta a gombot a kolléga nőmnek!

A Leányzó néhány mondatot beszélt a társnőivel, majd közölték velem, hogy a Pár ezt a gombot a makkomon szeretné látni és ellenőrizni is szeretnék, hogy stabilan rögzítették e néhány tűvel:

Valószínű kiült az arcomra a megdöbbenés, mert az egyik Lány csak annyit mondott:

– Van amit élvezünk és van amit megfizetnek!

Ameddig e “bölcs” mondat világossá vált agyamba, már az asztalka előtt térdeltem, a szerszámom az asztalon, kezem hátra kötve és én a derekamnál és a térdemnél az asztalhoz kötve vártam a bemutatót!

Négy lukú gomb révén, négy tűvel szúrták át a makkom.

Nem mondom most el mit éreztem! Ennél csak az volt rosszabb, amikor a Pár feljött a színpadra és megrángatták a gombot. Az egyetlen jó ebben az volt, hogy megelégedett arccal vonultak el fizetni a kasszához!

Arra emlékszem, hogy két-három napig nem igen kívántam a Nőket, ezért VV Christofel-re recskázok már otthon. Ilyen a betegek élete.