Voltaképp semmi különös, mondhatnám, de nem mondanék igazat! Most a hétvégén voltunk egy buliban a barátnőmmel. nem is akartam pasizni, ám találkoztam egy régi gimnáziumi osztálytársammal, aki iránt annak idején plátói szerelmet éreztem. Leültünk a sarokba, egy óriási karosszékbe, amelybe szorosan, de mindketten elfértünk, és beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy a gimiben szerelmes voltam belé, mire legnagyobb döbbenetemre kiderült, hogy én is tetszettem neki, csak jól titkolta, pontosabban, mint elmondta, nem mert közeledni. Na, eleinte decensen üldögéltünk egymás mellett, nagyokat röhögtünk, és kőkeményen piáltunk is.



Ugye, egy ilyen karosszék nem a legkényelmesebb kettőnek, így kicsit mocorogtunk, fészkelődtünk, egyszer csak feltűnt (melyik lánynak ne lenne hasonló élménye), hogy először a karja, majd a kezének a külseje, majd még az ujjai is forgolódás-mocorgás közben közben egyre gyakrabban érnek - mintegy véletlenül - a mellemhez. Az ember lánya az elsőt, mondjuk az első kettőt még betudhatja a véletlennek, de egy idő után... Gondoltam, kipróbálom én is, először mintegy véletlenül rákönyököltem a farkára, nevetve bocsánatot kértem, mire azt mondta, semmi baj, sőt, kellemes is volt. Nagyot nevettünk, de ekkor már a tenyeremet tettem az ölébe. Erre se szó, se beszéd, a bal kezével rátapadt a mellemre, és vad csókolózásba kezdtünk. Ez így tartott meglehetősen sokáig, taperoltuk egymást a félhomályban sokáig, amikor egyszer csak a nadrágjához nyúltam, a slicce nyitva volt. nyilván ő nyitotta ki, mert én nem! Én pedig engedelmesen benyúltam az alsónadrágjába, és ekkor már a vadulásnak vége lett. Lassan simogattam a farkát, ő pedig szintén először benyúlt a pólóm alá. Én igyekeztem lehajolni, hogy a számba vegyem, de ez tökéletesen képtelenség volt, mivel bármekkora félhomály is volt, azért voltak mások is a szobában!



Felállított, beült a fotelbe és az ölébe vont. Neki a farka már kint volt, az én kis szoknyám nem képezhetett akadályt, a bugyi félre húzva és belém jött. Az volt az eszement, hogy csöndben kellett maradni, úgy kellett csinálni, mintha csak csókolóznánk, és én még soha, soha életemben mások előtt nem dugtam, ami ezerrel fokozta az izgalmamat. Visszafojtottan és csak lassan mozogva dugtunk, én körülbelül 2 perc alatt elmentem, mindezt igen fegyelmezetten. Ekkor három barom részeg bejött az ajtón, és felgyújtotta a villanyt, mi meg ott a sarokban... Szörnyű volt! Lependerültem róla. A szoknyám viszonylag hamar a helyére került, de ő meg ott ült felálló farokkal és eltorzult arccal az elmenetel elmaradása és a szégyenérzet miatt. A részegek nagyokat röhögtek rajtunk a legkülönbözőbb beszólások mellett, így a srác perceken belül elmenekült, még nem is köszönt. Én még maradtam, de mi tagadás, elég furcsán néztek rám többen - vagy csak úgy éreztem? Én is meglehetősen szégyelltem magam, ráadásul a furán rám néző férfiszemekből mintha azt olvastam volna ki, hogy "na, ezzel a prédával lehet dugni, aki akar". Fura egy érzés volt kurvának megélni magam.



Kíváncsi vagyok, a srác felhív-e. Négy nap telt el, még nem hívott. Szerintem már nem is fog.