Szerző: fenotrin

Amikor egy délután Rachel hazatért, azt vette észre, hogy édesanyja kiegyenesítette a haját és egy estélyi ruhában nézegeti magát a tükörben. A vállán egy győzteseknek járó selyemszalag futott át még a szépségversenyes korszakából.

- Mit gondolsz? - kérdezte Emma a lánya felé fordulva.

- Mit csinálsz? - kérdezte Rachel.

Zavarta, hogy az anyja nem tudott elszakadni a régmúlt dicsőségétől. Miért nem tud felnőni, és miért nem tudja elfogadni, hogy már nem szépségkirálynő, a lányát pedig nem érdekli a dolog?

- Már mondtam. Neveztem a Mrs Derby City versenyre. Pár hét múlva lesz és látni akartam, hogy hogyan nézek ki estélyiben.

Ez már tényleg szánalmas - gondolta a lány.

- Anya, te túl ... - kezdte, de jobban megnézte az anyját.

A ruha tökéletesen illett rá. A nő hibátlan homokóra alakja a még mindig feszes keblekkel, a hosszú lábakkal és a kerek popsival tényleg nem volt kellemetlen látvány. Az arca ezenkívül ifjúkori ragyogásban úszott. Közel sem látszott olyan idősnek, mint valójában volt. Az édesanyja kifejezetten vonzó! Talán itt az alkalom - fordult meg Rachel fejében.

- Túl mi? - kérdezte Emma készülve az elutasításra.

- Túl formális vagy - mondta Rachel.

- Ez egy formális esti öltözet verseny. Ha valaha is elmentél volna a versenyekre, amikre beneveztelek, tudnád! - mondta Emma csalódottságot tettetve, de a lelke mélyén örülve annak, hogy a lánya segíteni próbálja.

- Milyen versenyszámok lesznek?

- Estélyi ruha, alkalmi ruha és tehetség show. - magyarázta Emma, majd lehúzta a zipzárt a ruha hátulján és a fürdőszoba felé indult.

Rachel követte. A lány gyorsan lecsúsztatta a nőről a ruhája hátulját, felfedve csupasz hátát. Emma felsikított, karjaival eltakarta melleit és megpördülve tágra nyílt szemmel nézte a lányát.

- Bocsánat! - mondta Rachel.

- Mit csinálsz?

- Segíteni akarok neked a versenyben. Csak zavarban voltam és nem kérdeztem először. Ezzel akartam kezdeni a segítést...

Rachel könnyeket látott Emma szemeiben és ettől bűnösnek és zavarban levőnek érezte magát. Fel sem fogta, hogy mennyit jelent a segítőkészsége az anyjának. Emma hirtelen kitárta karjait, felfedte a nagy rózsaszín bimbókat és átkarolta a lányát. Rachel meglepődött és egy kicsit fel is izgult a testének nyomódó keblek miatt.

- Sajnálom kicsim...Annyira örülök, hogy mellettem állsz - mondta Emma és gyorsan melltartót vett.

A nap többi része a régi szép idők felidézésével telt. Emma alkalmi ruhában is megtekintette magát, majd előszedte összes emlékérmét, szalagját és fotóalbumát. Rachel azt vette észre, hogy minél inkább figyel, annál többet tud meg az anyjáról.

Nem mindig volt excentrikus volt - szépségkirálynő. Egykor gyönyörű, népszerű és aktív szépségkirálynő volt barátnőkkel és barátokkal meg minden mással. Az anyja történetei viccesek voltak és emlékeztettek Rachel mostani életének történeteire.

A következő hetek izgatott tevékenységgel teltek. Együtt mentek vásárolni és Rachel segített a ruhákat felpróbálni. Többféle sminket is kipróbáltak és megvitatták, hogy milyen lenne a legcélszerűbb frizura. A kezdeti ellenérzés után Rachelnek el kellett ismernie, hogy az egész nem rossz móka. Az édesanyja remek társaság, amikor jó hangulatban van és most kimondottan jó hangulatban volt. A tevékenységek egyben valamelyest elterelték a figyelmét Kittyről, Arielről és arról, ami még előtte állt.

A vásárlások és a megbeszélések vége felé Rachel néha kisebb megjegyzéseket kezdett elejteni az édesanyja iránti érzelmeiről és gondolatairól. Egyik megjegyzés sem volt nyílt, de szerette volna, ha megmaradnak Emma fejében.

- Anya! A mellbőséged lenyűgöző. A bírák ezt is figyelembe veszik? - kérdezte egyszer ruhapróba közben.

Emma valamilyen semmitmondó választ dadogott.

- Kár hogy nincs fürdőruhás versenyszám. Simán megnyernéd. - mondta egy másik alkalommal, amikor arról társalogtak, hogy a nő mit énekeljen a tehetség show - n.

Emma elvörösödött és azt mondta, hogy már régen végzett azokkal a versenyekkel, ahol ilyen szám is van.

- Anya, hogy tudod ilyen szexin tartani magad? A többi anya a nyomodba sem ér. - mondta Rachel, amikor sminkeltek.

Emma úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést, de Rachel érezte, hogy az anyja reagál a megjegyzésre. Fokozatosan egyre közelebb kerültek és egyre jobban érezték magukat egymás társaságában. Rachel ironikusnak találta, hogy az édesanyja elcsábítására tett kísérlet során a kapcsolatuk mélyebb lett, mint korábban valaha is volt.

Végül eljött a verseny előtti este. A megmérettetés sajnos tanítási napra esett és Rachelnek egyéb elfoglaltsága volt, ezért nem tudott elmenni. Viszont maga is meglepődött azon, hogy szeretett volna menni, szeretett volna szurkolni Emmának és szerette volna, ha győz.

- Sok szerencsét holnap anya! Olyan MILF vagy, hogy kétségkívül győzni fogsz! - mondta Rachel viccelődve.

Az édesanyja kérdően nézett rá, majd azt mondta:

- Köszönöm kicsim, de ...mit is jelent ez a kifejezés? Már hallottam másoktól is.

- Egy...egyféle piszkos dologra utal… Csak vicceltem! - mondta Rachel a padlót bámulva.

- Most már tudom, hogy csak vicceltél, úgyhogy azt szeretném tudni, hogy mit jelent.

Rachel egy kicsit tétovázott.

- Azt jelenti, hogy “anya, akit szeretnék…” - kezdte, de elvörösödött és elhallgatott.

Emma csak nevetett.

- Ó te lökött! Nagyon jó, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz. Örülök, hogy tudunk együtt viccelődni. Remélem ez így marad a verseny után is - mondta Emma, majd aludni indult.

- Én is - mondta Rachel és komolyan gondolta.

A verseny napja Rachel számára kínszenvedés volt az iskolában. Folyton csak az anyjára, a versenyre és arra gondolt, hogy valami történik ott, ami ellen semmit nem tehet. Ahogy a kibírhatatlan nap véget ért, Rachel sietve hazament. Tudta, hogy az édesanyjának már otthon kell lennie, de a házban nem égtek a lámpák. Ajtót nyitott, Emmáért kiáltott, de nem kapott választ. Talán tovább tart a verseny a tervezettnél.

A konyhába ment és öntött magának egy pohár tejet. Leült az asztalhoz és inni kezdett. Ekkor vette észre az asztalon egy polaroid kép hátulját. Felkapta és megfordította. A szíve összeszorult. A képen három estélyi ruhás nő volt és egy szmokingos férfi. Az egyik nő boldogan mosolygott és rajta volt a győztes szalagja. A másik két nő egyike az édesanyja volt. Emma szintén mosolygott, de Rachel látta, hogy a könnyeivel küzd. Szörnyen érezte magát. Az édesanyja annyira szerette volna ezt a győzelmet.

Felállt és anyja hálószobájába ment. Az ajtóhoz közeledve halk zokogást hallott. Kopogott, de nem kapott választ. Benyitott és besétált. Az összes sötétítőfüggöny be volt húzva és minden lámpa le volt kapcsolva. Az anyja összehúzódva feküdt az ágyán a kiválasztott alkalmi ruhájában és sírt.

- Rachel, kérlek most menj el! - mondta Emma anélkül, hogy felnézett volna a párnájából.

- Sajnálom, hogy csak második lettél! - mondta a lány.

- Harmadik lettem! Mindketten alig harmincasok voltak és megérdemelték a győzelmet. Öreg és kiszáradt vagyok. - mondta Emma és még hangosabban kezdett sírni.

- Ne mondd ezt!

- De ha egyszer igaz. Egyetlen dologban voltam jó egész életemben és most már azt sem tudom csinálni. - mondta Emma és Rachel elborzadt. Az édesanyja tényleg ezt gondolja?

- Ez nem igaz - mondta a lány és az ágyra ülve egyik kezét az anyja vállára tette.

- Vesztettem, nem?

- Nem úgy értem. Először is kb. 50 nő közül a harmadiknak lenni igen szép eredmény. Másodszor - és ez a fontosabb - nem csak ebben vagy jó.

- Mondj valami mást!

- Okos vagy, vicces vagy, remek pizzákat csinálsz, kedves vagy mindenkivel, nem hozol zavarba a barátaim előtt és csodálatos anya vagy - mondta Rachel az utolsó állítást hangsúlyozva.

Emma elhallgatott, Rachel pedig átkarolta és magához húzta.

- Komolyan mondod?

- Mit?

- Hogy csodálatos anya vagyok.

- Persze hogy komolyan mondom. Szeretlek! - mondta Rachel és Emma elmosolyodott. Nem a hivatásos versenymosolyával, hanem őszintén.

- Ennyi nekem elég. Szerettem volna nyerni, de leginkább az anyukád akarok lenni.

- Hát...az vagy - mondta Rachel és egy darabig csendben ültek ott átkarolva egymást.

- Meséld el mi történt! - kérte végül a lány.

Emma elkezdte hosszú és részletes beszámolóját a jól sikerült dolgairól és a hibáiról. Kemény volt magával, de az elemzése tárgyszerű volt.

- ...így azután a harmadik díjat kaptam és rettentően megalázó volt - fejezte be Emma.

- Sajnálom, hogy nem voltam ott.

- Hogy lásd a szégyenemet. - mondta száraz mosollyal Emma.

- Nem. Azért, hogy támogassalak.

Rachel szerette volna felvidítani az édesanyját, mielőtt levonulnak és úgy tesznek, mintha ez a verseny soha sem lett volna.

- Tudom, hogy miért vesztettél - mondta a lány.

- Miért? - kérdezte kíváncsian Emma.

- Nem volt fürdőruhás forduló. Ha a bírák látták volna az észvesztő testedet bikiniben, te nyertél volna. - mondta Rechel és komolyan gondolta. A másik két nőnek a képen bájos arca volt, de az alakjuk sehol nem volt Emmáéhoz képest.

- Ezt csak úgy mondod!

- Komolyan gondolom. Nézd meg magad a tükörben bugyiban és melltartóban és el fogod ismerni, hogy igazam van. - mondta Rachel, Emma pedig kétkedően nézett rá.

- Nem csinálom ezt - mondta a nő elutasítóan.

- Ugyan már! Csak a kedvemért! Szerintem segíteni fog.

Rachel számára úgy látszott, hogy menni fog a dolog. Áldotta az eszét, hogy a konyhából magával hozta a kis táskáját, benne a Kittytől kapott miniatűr kamerával. Amíg az anyja nem figyelt, az öltözködőasztalon beigazította a táskát.

Emma hamarosan csak egy fekete bugyiban és egy push - up melltartóban állt a tükör előtt. A bőre barna volt, a hasa pedig lapos. Sokkal fiatalabbnak látszott a koránál. Egy pillanatig megpróbált ellenállni, de végül elmosolyodott. A lányának tökéletesen igaza volt.

- Látod? Mondtam. - mondta Rachel.

- Köszönöm kicsim! Tényleg jobban érzem magam - felelte Emma és kezdett megfordulni.

Rachel gyorsan újra a tükör felé fordította a vállánál fogva.

- Mi csinálsz? - kérdezte Emma.

- Még csak ennyi esélyük sem lett volna, ha lett volna meztelen versenyrész - mondta Rachel izgató, rekedtes hangon.

Nem volt kidolgozott terve, de megérezte, hogy most rá tudja venni az édesanyját. Ezenkívül - maga sem tudta, hogy miért, de - kívánta Emmát.

- Ne bolondozz! - mondta a nő nyilvánvalóan kissé kényelmetlenül érezve magát.

Fél szívvel el akart húzódni, de egyben tetszett neki a lánya figyelme. Szerette, ha azt mondják neki, hogy csinos.

- Láttalak már, amikor a versenyre készülve a ruhákat próbáltad...persze nem mindenhol - mondta Rachel és lassan kicsatolta Emma melltartóját.

A nő gyorsan arrébb lépett, de a mozdulattól félrecsúszott a melltartó. A nagy feszes keblek csábosan ringtak, amikor ellépett.

- Rachel...édesem...mit csinálsz? - kérdezte Emma kebleit karjával eltakarva és aggódó arckifejezéssel.

Rachel maga sem tudta pontosan, hogy mit csinál, de gyorsan cselekedett.

- Csak gyere a tükörhöz! Látnod kell, hogy milyen tökéletes vagy, hogy ezt az egészet elfelejthesd. - mondta Rachel úgy téve, mintha a helyzet a legkevésbé sem lenne furcsa.

A lány az anyja nárcizmusára játszott, ami mindig bejött. Emma vonakodva visszaállt a korábbi helyére, leengedte karjait és magát nézte. Rachel mögé került és mosolygott.

- Látod? - kérdezte a lány és anyja félénken bólintott.

A lányának megint igaza volt. Ha meztelenül is látták volna, győzött volna. Eszébe jutott, hogy mire gondolhattak volna az emberek, ha csupaszon látják és forróság öntötte el. Észre sem vette, hogy Rachel lassan a bokájáig tolja a bugyiját. Amikor hirtelen hűvösséget érzett, felkiáltott:

- Jézusom, Rachel, mit csinálsz?

A lány még mindig mögötte térdelt és a bugyit próbálta levenni a lábakról.

- Csak meg akarom mutatni, hogy milyen csinos vagy. - mondta Rachel, majd átkarolta Emma lábát és finoman megpuszilta a nő combjának hátsó felét.

- Édesem...nem szabad ezt csinálnod! - tiltakozott Emma, de egyben meglepte a bókolás.

Tetszettek neki a dolgok, amiket a lánya róla mondott és igazából nem akarta megállítani. Semmi szüksége arra, hogy egy versenyen nyerjen, ha a lánya gyönyörűnek látja.

- Szerintem minden porcikád gyönyörű anya. Szeretnék majd én is így kinézni ebben a korban - mondta Rachel és puncija kezdett benedvesedni.

Egyre feljebb haladva tovább puszilgatta az anyja lábát a nyelvével egyre tovább és tovább érezve a selymes bőrt. Érezte, ahogy Emma testét remegés járja át.

- Ez...ez...nem helyes - suttogta Emma, de nyilvánvaló volt, hogy a szíve mást mond.

Túlságosan bele volt szerelmesedve önmaga szépségébe. Becsukta a szemét és kezei lassan megindultak a keblein. Nem tudta elítélni a lányát. Pont olyan gyönyörű, mint mindig is volt. És a lánya is az. Hasonlít az anyjára.

Rachel elért a kerek hátsókhoz és puszikkal árasztotta el a domborulatokat. Azután lassan széthúzta őket és felfedte a kis barna hátsó nyílást. Emmát túlságosan lekötötte a saját látványa. Rachel előrehajolt, arca az anyja hátsójához ért. Nyitott szemmel nézte, ahogy az ánusz egyre közelebb kerül hozzá. Kinyújtotta a nyelvét. Érezte, ahogy Emma összerándul az érintésre. Rachel mélyen nyalni kezdett és vastagon kezdte a nyílást nyállal bevonni.

Emma hangosan nyögdécselt, de közben csak magát nézte és folytatta keblei simogatását. Az érzés elképesztő volt. Nem is emlékezett már, hogy mikor érezte magát ilyen elevennek. Nyitott tenyérrel simogatta kőkemény mellbimbóit. Hátrafeszítette magát és hátsóját még közelebb nyomta lánya szájához.

- Nagyon csinos vagy te is! - mondta Emma, miközben mindkettőjüket nézte a tükörben.

Rachel forróságot és bűntudatot érzett. Egyre nagyobb területet nyálazott be, majd hátrahúzta a fejét és a nyáltól csillogó nyílást nézte. Az egyik ujját a szájába vette, benedvesítette majd lassan masszírozni kezdte édesanyja ánuszát. Azután benyomta az ujjat.

- Istenem! Anya! - mondta Rachel, miközben ujja az első ízületig becsúszott.

Emma remegett, de nem mondta neki, hogy hagyja abba.

- Még ott is csinos vagyok kicsim? - kérdezte.

- Nagyon! - felelte Rachel és ujja maradék részét is benyomta.

Az ujját ki - be húzkodva tovább puszilgatta a formás halmokat. Emma lába elgyengült, miközben a lánya a hátsóját ujjazta. Rachel úgy érezte, hogy saját nedvei csöpögnek a combjai közt. Pár perc múlva felállt, ujját továbbra is Emma hátsójában tartva. Az anyja ránézett és rámosolygott. Büszke volt gyönyörű lányára. A nő megcsókolta a lányt. Ez meglepte Rechelt, de azonnal kinyitotta ajkait és hagyta hogy Emma nyelve a szájába nyomuljon. A csók mély és szenvedélyes volt. Rachel kihúzta az ujját és átkarolta az anyját.

Pár pillanattal később Rachel nem bírta tovább. Azt akarta, hogy vele is foglalkozzanak. Megfogta anyja kezét és a combjai közé húzta. Emma simogatni kezdte a punciját, miközben a tükörben nézték egymást. Rachel szintén simogatni kezdte a nő punciját. A nedveik a parkettára csöppentek. Valahogy sikerült továbbra is átkarolniuk egymást, miközben ujjaik egymás hüvelyébe csúsztak. Továbbra is a tükröt nézték. Emma egy idő után elvette a kezét a lányról és inkább a saját keblét simogatta vadul. A nő végül elélvezett és zihálva a padlóra rogyott.

Rachel még felizgult volt, de Emmára már nyilvánvalóan nem számíthatott. Az anyja feje fölé térdelt és vadul simogatta magát. A nő felnézett rá és mosolyogva csodálta.

- Szeretlek kicsim! - mondta Emma.

- Én is téged anya! - nyögte Rachel és elélvezett.

- Rachel! Ne a hajamra! - kiáltotta Emma és gyorsan felállva megpróbálta kisöpörni a hajából az áttetsző punciváladékot, ami Rachelből csöppent rá.

Rachel csak elterült a padlón és önmagát nézte a tükörben. Egy pillanatig szívből gyűlölte magát. Nem azért, mert ilyet csinált az édesanyjával, hanem inkább azért, mert egy pillanatig is elhitte, hogy Emma képes normál emberként viselkedni.

Szüksége volt Kittyre. Gyorsan a szobájába ment és felhívta. Végzett a maga feladatával.

Két nappal később mindketten Kitty termében ültek és Arielre vártak. Miután Rachel elmondta Kittynek, hogy végzett a feladatával és a videót is ellenőrizte, Kitty tájékoztatta, hogy ő is megtette amit meg kellett. Mindketten idegesek voltak és rémesen kellemetlenül érezték magukat a beszélgetés alatt. Részben azért, mert régen lehettek együtt, részben azért, mert pontosan tudták, hogy mit tett a másik.

Most pedig kínzójukat várták csendben és még mindig kellemetlenül érezték magukat. Kitty a tanári asztalnál ült, Rachel a padjában és a tollával játszadozott.

- Elnézést! - mondta Kitty hirtelen.

- Miért? - kérdezte meglepetten Rachel.

- Amiért megcsaltalak.

- Én is megcsaltalak - mondta Rachel és nem volt benne biztos, hogy akar erről beszélni.

Kitty viszont mindenképpen el akarta mondani, hogy mire jött rá. A lány mögé sétált és gyengéden megsimogatta a diákja hátát.

- Tudjuk, hogy mit tettünk, de szeretném, hogy tudd, én miért tettem - magyarázta Kitty, miközben a lány melletti székre ült.

- Miért tetted? - kérdezte Rachel bizonytalanul abban, hogy Kitty mire akar kilyukadni.

- Először a jó hírem és a karrierem érdekében tettem. Azután meggyőztem magam, hogy miattad teszem, de csakis azért, hogy védjelek. De miközben csináltam azokat a …. dolgokat… Rájöttem, hogy azért csinálom, …hogy boldog lehessek. Hogy azzal lehessek, aki önmagamért szeret. Értünk tettem. Mert szerelmes vagyok beléd. - mondta Kitty és könnyek öntötték el a szemét.

Rachel megérintette a nő arcát. Ő is a sírás határán volt. Ez volt az első alkalom, hogy valamelyikük nyíltan kimondta ezt.

- Kitty! Tiszta szívből szeretlek és bármit megteszek a kapcsolatunkért. - mondta a lány.

- Tudom - felelte Kitty és átölelték egymást.

Érezték egymás illatát és az életüket egy másodpercre tökéletesnek érezték.

- Könny szökik a szemembe a meghatottságtól - mondta Ariel, miközben becsukta maga mögött az ajtót.

- Hello! - mondta Kitty és igyekezett bátornak tűnni.

Még mindig gyűlölte a lányt, noha segített megéretnie a kapcsolatát Rachellel. Gyűlölte, amiért ilyen helyzetbe hozta őket.

- Ne is vesztegessük az időt! - mondta Ariel és kinyújtotta a tenyerét.

- Mit akarsz? - kérdezte Rachel alig leplezett ellenségességgel.

- A dvd - ket, memóriakártyákat, vagy bármiket amit csináltatok. Azt mondtátok, hogy van valamitek a számomra, én pedig szeretném látni. - magyarázta Ariel, és miközben leült, széttárta a lábait. A fekete szoknyája alatt nem volt rajta bugyi.

- Előbb a mi biztosítékunkat akarjuk - mondta Kitty előrehajolva.

- Nem. Először én akarom látni, azután becsületszó, hogy megkapjátok, amit akartok.

Ez nem nyugtatta meg ugyan a szerelmeseket, de tudták, hogy mi van a lánynál. Rachel volt az első, aki odaadta a felvételét. Kittyvel egymás kezét fogva nézték, ahogy Ariel végignézi a felvételeket és közben maszturbál. Amikor zavarba jöttek, egymást vigasztalták, amikor pedig nem voltak annyira zavarban, egymás szépségét dícsérték. Azután a videók véget értek.

- Akkor ennyi volt? - kérdezte kétségbeesetten Kitty.

- Igen. Megtettétek, amit kértem - mondta Ariel bágyadtan a több orgazmusa után. Láthatóan elégedett volt. A másik kettő viszont nem mozdult.

- Mit akartok még? - kérdezte Ariel.

- A biztosítékot - felelte Rachel és Ariel felnevetett:

- Ohh..hát persze - mondta és a táskájából elővett egy dvd - t, majd eléjük lökve távozni készült.

- Ne olyan gyorsan! Szeretnénk mi is látni, hogy tényleg elég. - mondta Kitty.

- Biztos vagyok benne, hogy elégedettek lesztek. - mondta Ariel, de visszaült.

A videó egy darabig teljesen homályos volt, de azután hirtelen beállt az élesség és mindannyian a meztelen Arielt látták a kamerába nézni. Nem szólt semmit, csak a kamerához tartotta a jogosítványát és intett. Kétségkívül ő volt az. Azután elfordította a kamerát, hogy az egy ülő férfit vegyen. A férfi teljesen fel volt öltözve, csak a hímtagja lógott ki a nadrágjából. Ariel gyorsan mellé térdelt és szopni kezdte. Az egész furcsa volt, mert úgy tűnt, hogy egyiküket sem érdekli különösebben a dolog. Azután a férfi felnyögött és Ariel szájába élvezett. A sperma a lány álláról csöpögött le. Ariel megtörölte a száját a kézfejével.

- Ennyi? Ez semmi a mienkhez képest! - mondta Rachel.

- Várj! - mondta Ariel.

A videón a férfi visszagombolta magát, majd a zsebéből egy csomagot vett elő és Arielnek adta. A lány megmutatta a kamerának. Egy átlátszó tasakban üvegszilánkszerű fehéres darabok voltak.

- Metamfetamin! - mondta Ariel a felvételen, majd véget ért a videó.

Rachel és Kitty döbbenten nézték, ahogy Ariel előszedi a kis tasakot a táskájából és eléjük teszi a padra.

- Mondtam, hogy megbízhattok bennem. Ezt a szarságot csak a kedvetekért szereztem be, én nem élek vele. A zacskón rajta vannak az ujjlenyomataim, majd zsebkendővel fogjátok meg és csak a sarkát. A videóval együtt komoly bűncselekmény bizonyítéka. Bőven elég lesz arra, hogy kordában tartson - mondta vigyorogva Ariel.

- Valami elképesztően gusztustalan és teljesen őrült vagy - mondta Rachel.

Ariel egyetértően bólogatott, majd azt mondta:

- Viszem a videóitokat és távozom. Azt hiszem kellően sakkban tudjuk egymást tartani.

Úgy tett ahogy mondta. Az ő videója és a metamfetamin Kittyéknél maradt. Tényleg eléggé biztonságban érezték magukat. Ariel nem akar börtönbe kerülni és a jelek szerint igazából nincs kedve senkivel megosztani a kis perverz kukkolási vágyát.

- Szerelmem! - mondta Kitty hogy felhívja magára Rachel figyelmét.

- Igen Kitty? - kérdezte Rachel és a nő felé fordulva gyengéden megcsókolta. A megpróbáltatásuk véget ért.

- Menjünk haza! Szükségem van rád! - mondta a nő, majd holmijaikat összeszedve együtt elindultak közös életükbe.