Szerző: Filander

Az ajtó kinyílt és egy lány lépett be rajta. Angyali arca, gyönyörű haja és formás teste teljesen megbabonázta a fiút. Farka rögtön az égnek állt. Az élvezetre még az is rátett egy lapáttal, hogy a lány teljesen meztelen volt.
- Gyönyörű vagy Kate! - mondta a fiú miközben fölállt az ágyról és a lányhoz lépett.
Kate lassan megcsókolta a fiút. Rövid csókolózás után a srác a selymes vállakat kezdte csókolgatni. Majd még lejjebb ment és lassan elérte a lány formás melleit. Óvatosan kezdte csókolgatni a gyönyörű idomokat. Mennyei érzés volt. Olyan puhák voltak a mellei, hogy a fiú úgy érezte, mintha nem is egy lány, hanem egy angyal testéhez tartoznának. A szájába vette a kemény mellbimbókat és harapdálni kezdte őket. Kate felnyögött és a fiú ahogy hozzá simult érezte, hogy a puncija egyre nedvesebb lesz. Még lejjebb ment csókolgatni kezdte a lány izmos hasát, majd a bársonyos combjait. Kate nem bírta tovább. Lefeküdt az ágyra és széttárta a lábait. A fiú lassan befelé haladt és belemélyesztette nyelvét a lucskos nyílásba. Kate nagyokat nyögött. De partnere nem engedte át ennyire az élvezetnek és hamarosan kihúzta nyelvét a lucskos punciból.
- Ne David!... Még! - nyögte a lány és alig fejezte be már érezte is ahogy a fiú nyelve ismét belecsúszik a lyukába.

David csak nyalta és nyalta. Ám egy pár perc múlva Kate elhúzta a testét előle. David feltérdelt az ágyra. A lány hozzábújt és a fülébe súgta:
- Most én következem.
Kigombolta a nadrágot és letolta róla, majd benyúlt a boxerbe és masszírozni kezdte az égnek álló dákót. David türelmetlenül felnyögött. Ekkor a lány kivette a szerszámot a boxerből és a szájába tolta. Lassan húzogatni kezdte a szájában a faszt és nyelvével nyalogatta a végét. Majd egyre gyorsabban kezdte szopni és ahogy ki-be húzogatta a szájában nem is maradt rá ideje, hogy a nyelvével izgathassa. David megragadta a lány vállát és felhúzta maga mellé. Száját az ő szájára tapasztotta és megcsókolta. Farkát lágyan Kate combjához nyomta és a lány érezte a benne lévő erek lüktetését. Pár perc múlva David hátracsúszott és alighogy feleszmélt Kate már érezte is, ahogy az erős szerszám a puncijába csúszik. Amikor a fiú egy pillanatra elengedte a fejét felsikoltott. Átölelte Davidet és ismét megcsókolta. Kate mozgatni kezdte a testét a dákón. Érezte, hogy az egyre jobban megduzzad. Hirtelen ellökte magát a sráctól és a szájába vette a faszt. Pont az utolsó pillanatban cselekedett, hiszen David rögtön elélvezett. A geci vastag folyamban folyt ki a szája szélén. Csakúgy nyelte az isteni nedvet, majd amikor már szárazra nyalta a szerszámot, visszacsúszott és száját a fiúéhoz illesztette. Testét óvatosan ráhúzta a David farkára és ismét átölelte.

Percekig feküdtek így, amikor hirtelen megcsörrent a telefon.
- A fenébe! - suttogta Kate dühösen és megpróbált felállni,de David visszahúzta.
- Ne vedd föl! - súgta és megcsókolta a lányt.
Kate eltolta magától a fiút és felkelt az ágyból. Elővette a táskájából a mobilját és a füléhez tartotta.
- Halló! Itt Kate Richards. - mondta kissé mérges hangon.
- Kate! - szólt bele egy férfi hang. - Azonnal be kell jönnöd!
- De főnök! Ilyen korán? - dörzsölte meg a szemét szinte reflex szerűen.
- Korán? - csodálkozott a férfi. - Hét óra van.
Kate előkapta az óráját. Tényleg hét óra volt. - Biztos átmulattuk az egész éjszakát. - gondolta.
- Rendben főnök egy óra és ott vagyok. - mondta és letette a telefont.
- Muszáj menned? - kérdezte szomorúan David.
- Igen. - felelte a lány már kissé lenyugodva, miközben magára vette a ruháját.
Gyorsan fölkapta a cipőjét és kilépett a házból. A nap már szinte teljesen felemelkedett a horizontról. Kate odarohant a kocsijához és beszállt. Gyorsan rátaposott a gázra és elhajtott.

Egy óra múlva Kate kocsija begördült a Morison állatkert parkolójába. A lány kiszállt, begumizta hullámos szőke haját és nyugodtan besétált a kapun. Az őrök és a pénztárosok már jól ismerték, úgyhogy rögtön kinyitották neki a kaput. Kate besétált a kert központjába és felment a hatalmas irodaépületbe.
- Na mi volt olyan sürgős főnök? - kérdezte ahogy belépett a legfölső irodába. Az ablaknál lévő íróasztal mögött egy testes, ötven körüli, fekete hajú férfi ült.
- Kate! Jó hogy ideértél. - mondta gúnyosan.
- Bocs főnök... Siettem.
- Na jó! - gördítette közelebb a székét Morison az asztalhoz és benyúlt az egyik fiókba.
Kate leült a vele szemközti székre és a férfi rögtön egy aktát dobott elé. Térképek, fotók és jelentések voltak benne.
- Kanada nyugati partjainál egy kis szigeten egy hete fakitermelésbe kezdtek. - kezdte el beszédét Morison. - Pár nap múlva, amikor a sziget belsejébe értek, egy szikla tetején egy medvét vettek észre... Ám ez egy nem akármilyen medve volt. - folytatta rövid szünet után látva Kate értetlenkedő arckifejezését. - Ez egy Ursus arctos maritimus volt. - adott Kate kezébe egy aktát, amelyen egy hatalmas fehér medve képe volt.

- Ez a grizzly medve egyik alfaja, amely a leginkább elüt a többi alfajtól. Amikor a telepesek elérték a nyugati partot és ráakadtak irtani kezdték húsáért, szőréért és trófeájáért. Többek között még azért is, mert hajlamos volt rátámadni a házállatokra és egyes populációk pár év után már csak haszon állatokkal táplálkoztak. Volt egy legenda miszerint embereket is elrabolt és megölt. Főleg gyerekeket. Ezért olyan nagy erővel irtották, hogy 1870-re már csak a Vancouver-szigeten, a Washington állami Olympic-hegységben és a Pacific-hegységben fordult elő. Ám 1885-ben kilőtték az utolsó ismert példányt is Port Alice környékén. Időközben kiderült, hogy a legenda téves volt, de az emberek továbbra is ölték őket. Több mint száz évig kihaltnak hitték. Ám most nagy remény van arra, hogy rátaláltak egy még élő példányra a Vencouver-szigettől északnyugatra egy aprócska szigeten. Azt akarom, hogy odamenj, készíts néhány képet és ha minden hír igaz és lehetséges fogj be egy élő példányt! Ugye mondanom sem kell, hogy ez mekkorát lendíthet az újságunk színvonalán. A helyszínen már ott van egy megbízható vadász ismerősöm Rager Wall. Ő majd segít nektek megtalálni a medvét.
- Ugye ez csak egy vicc főnök? - kérdezte meglepetten Kate rövid szünet után.
- Joseph Daniel Morison nem szokott viccelni! - jelentette ki a férfi. - Főleg ilyen ügyekben nem. Ha te nem mész keresek mást.
- Számíthatsz rám főnök én odamegyek. - mondta a lány nyugodtan. - De biztos vagy benne hogy ez egy fehér medve? - nézett arra a képre amelyen egy szikla tetején egy homályos alak állt. - Lehet akár egy túl délre tévedt jeges medve is. Vagy egy albínó grizzly. Vagy...
- Nem Kate. Ez valami más. - szakította félbe Morison.
- OK főnök megszerzem a jegyeket és indulok.
- Azzal ne fáradj! A jegyek már megvannak. Az egy órás géppel mentek Seattleba. Oda megy értetek a gépem és elvisz a szigetre.
- Te tényleg mindenre gondolsz főnök. - mondta mosolyogva Kate.
- Akkor gondolom mára már nincs más dolgom. Akkor hazamegyek és bepakolok.
- Rendben. Akkor délben legyél a reptéren! - mondta a férfi, ahogy Kate felállt és kiment az ajtón.

Gyorsan eltelt a délelőtt. Kate hazament, beállt a zuhany alá és lemosta magáról az izzadságot. Hajmosás után összepakolta a holmiját. Fényképezőgépeket, filmeket, ruhákat, távcsövet és még miegymást, amire szüksége lehet egy kanadai erdőben. Visszament az állatkertbe a ketreceiért és a „befogó készlet” többi részéért. Mire feleszmélt már indulnia is kellett. Fogott egy taxit és kivitette magát a repülőtérre. Végigmentek az egész városon, mire elérték a hatalmas repülőteret. Kifizette a taxist és elindult befelé. Közben azon gondolkodott, hogy vajon kit küld vele Morison. Már lassan két éve dolgozott a férfinak és ennyi idő alatt sem tudta kiismerni. Amikor már azt hitte, hogy mindent tud róla, előrukkolt valami váratlannal. Ilyen volt ez az út is. Eddig olyan embernek ismerte a főnökét, aki nem hisz holmi babonákban és legendákban. Csak annak szentel nagyobb figyelmet, ami már bizonyított tény. Ám most mégis egy olyan faj felkutatására küldte, amely valószínűleg már több mint száz éve kihalt. Nem olyan embernek ismerte a főnökét aki elhiszi, hogy azt amit egy maroknyi favágó mond. Lehet, hogy csak kiakartak bújni a munka alól, vagy csak egyszerűen feltűnősködni akartak. És azt sem értette, hogy miért pont őt küldte Morison erre az útra. Nem lehet szó egy túl nagy szigetről, ha az emberek mindmáig nem vetették meg ott a lábukat és még csak nem is érdeklődtek róla. Hiszen a XXI. században élünk az ember már semmit nem rejthet el. Ha nagyon akarták volna egy pár napos vagy akár pár órás kutatással átvizsgálhatták volna a szigetet több mint öt éve. Egy ilyen szigeten még egy kezdő zoológus, még egy egyetemi hallgató is megtalálna egy medvét, ha egyáltalán létezik. És nincs olyan zoológus azok között, akik egy évnél tovább dolgozott Morisonnál aki ne fogott volna be egy grizzlyt. Hát akkor minek ez a nagy felhajtás.

A férfi mindig is Katet tartotta a legjobb emberének. Ezért is engedte, hogy egyszerre dolgozzon az állatkertben és fényképezzen az újságjának a Nasonal’s Planet-nek. Eddig senki sem tudta ezt elérni. Illetve egyszer egy férfi, de ő akkor már húsz éve dolgozott zoológusként és öt éve dolgozott Morisonnal. De ő is belebukott. Egy cápatámadásban halt meg. A nagy riport reményében a kabinjában hagyta a fegyverét és amikor a vakuval felingerelte a cápát az lerántotta a mélybe és szétszaggatta. Miért küldene Morison egy ilyen értékes embert egy ilyen jelentéktelen útra. Kate teljesen zsákutcába jutott a főnökével kapcsolatban. Leadta csomagjait és belépett a váróterembe. Izgatottan járkált a szék sorok között. Ismerős arcokat keresett. Az egyetlen az volt, amit Morisonról megtanult az elmúlt két évben, hogy soha nem enged senkit egyedül el egy útra, akármilyen jelentéktelen legyen is. És nem is csalódott. Egyszer csak egy ismerős arcot látott meg a tömegben. Egy ismerős alakot. Bármekkora tömegben felismerte volna ezt az arcot, ezt a testet, ezt a lágyan leomló szőkésbarna hajat.
- Bridget! - kiáltotta.
A lány megfordult és elmosolyodott.
- Kate! Végre ideértél.

A két lány átölelte egymást. Régen nem találkoztak. Jó barátnők voltak. Már a gimnázium óta ismerték egymást. Boldogok voltak, hogy egy egyetemre és végül egy munkahelyre kerültek. Még az is megadatott, hogy a kollégiumban szobatársak lehettek. De amikor Morisonhoz kerültek elváltak útjaik. Bridget irodai és ápolói munkát kapott. Csak ritkán utazott el akkor is jelentéktelen ügyekben. Utoljára akkor voltak együtt, amikor fél éve egy Tomson-gazella párt kellett áthozniuk Európából. Morison megbízott a két lány ítélőképességében és ösztöneiben, ami az állatok egészségi állapotát és genetikai rokonságát illeti. Amikor elengedték egymást Kate egy másik nőt is meglátott Bridget mögött. Magas, fehérbőrű nő volt. Náluk talán valamivel idősebb. Rövid fekete haja volt és gyönyörű, formás teste. Sötétkék kosztümöt viselt és magas sarkút. Teljesen úgy nézett ki, mint egy könyvmoly , sikerhajhász riporter.
- Ó! - kiáltott fel Bridget. - Hadd mutassam be neked Katet.
- Kate Richards! - nyújtotta a kezét a lány.
A nő elmosolyodott és megszorította Kate kezét.
- Lois Jenis vagyok. Örvendek a szerencsének Miss. Richards.
- Szólíts csak egyszerűen Katenek! - mondta Kate. Nem szerette ha magázzák. Ez olyan diplomatikus. Szeretett mindenkivel barátságban lenni. - Már akivel lehetett.
- Kérjük a 67-es járat utasait fáradjanak a 8-as kapuhoz! - szólalt meg egy hang a mikrofon mögül.
- Ez a mi gépünk lesz. - mondta mosolyogva Bridget és megindultak az említett kapu felé.

Alig telt el pár óra és máris Seattlaben voltak. Az ország másik felében. A magángép már ott várta őket a kifutópályán és hamarosan el is indultak a célszigetre. Alig fél óra múlva már ott is voltak. Tényleg nem volt túl nagy sziget. Ötszáz-hatszáz négyzetkilométeres lehetett és teljes egészében erdő borította. Csak egy csúcs állt ki kopáran a sziget közepén. Ez volt a sziget egyetlen hegye. Sőt mondhatnánk azt is, hogy ez a hegy volt a sziget. A pilóta elmondta nekik, hogy igazából még nem adtak nevet a szigetnek. Az indián név szerint egyenlőre „Ghost Bear’s Island”-nek, „A szellem medve szigeté”-nek nevezték. Talán találóan is. Az emberek eddig azt hitték, hogy egy indián vadász vagy egy törzsfőnök után kapta a nevét. De most felmerült a lehetőség, hogy a sziget nevében szereplő „szellem” medve tényleg egy fehér szőrű medve faj. A gép egy letarolt sík területre szállt le. A lányok egy fiatal férfi várta az erdő szélén. Harminc év körüli lehetett. Fekete haja, izmos teste és róka képe volt. Egy amolyan tipikus vadász. Vászon kabátot és kalapot viselt. Vállán ott lógott a puskája. A fiatalember boldogan üdvözölte a lányokat.
- Rager Wall vagyok. - nyújtotta a kezét.
- Kate Richards! - fogott kezet vele Kate.
- Bridget Williems! - nyújtotta a kezét Bridget is.
- Lois Jenis! - mutatkozott be az újságíró nő is.

- Örülök hogy eljöttek. - kezdte Rager. - A favágók nem hajlandók dolgozni. Félnek a medvétől. Egy indián legenda szerint a medve megöli azt, aki háborgatja a földjét. Élve kibelezi és kieszi a belsőségeit és a szerencsétlen áldozat a fájdalomba vagy még előbb a vérveszteségbe hal bele. Semmit nem tudtunk a medvéről, amíg pár hónapja meg nem látták. A fényképet bizonyára önök is látták. Ezután érdeklődtünk az egykor a közelben élt törzsek még élő tagjaitól, akik csak Inuha Koka-nak „Szellem medvé”-nek nevezik az állatot. A favágók rettegnek az állat haragjától és addig nem nyugszanak, amíg a medve el nem pusztul. Vagy ők el nem mehetnek innen. Én hiszek abban, hogy ez csak egy átlagos medve. Csupán más testi adottságai vannak, mint egy fekete medvének vagy egy grizzlynek. Ezért rávettem a munkálatok vezetőségét, hogy had hívjak egy zoológust, aki megvizsgálja az esetet. Úgy látom Morison nem is teketóriázott... Jöjjenek! Megmutatom a szállásukat.

A férfi egy a tengerszinttől nagyjából Húsz méteres magasságban fekvő táborba vezette őket. Faházak és sátrak álltak a kis fennsíkon. Rager odavezette őket egy a tábor közepén álló házhoz és bepakolta a cuccaikat.
- Pihenjék ki magukat! - mondta. - Holnap hajnalban indulunk medvét vadászni.
A férfi arcára mosoly ült ki.
- Nem bánthatjuk a medvét! - kiáltott fel Bridget. - Ez egy veszélyeztetett faj.
- Persze! - szabadkozott a férfi. - Csak képletesen mondtam. Én is csak altató lövedékkel vadászom.
- Rendben! - zárta le a vitát Kate. - Akkor holnap hajnalban.
Ezzel a három lány bement a házba és hozzákezdtek a készülődéshez. Felkészültek a következő nap megpróbáltatásaira és megpróbálták kipihenni magukat.