Szerző: Manila

Tizenhat évesen még úgy érzi az ember lánya, hogy száz napig tart a nyár! Csupa napfény, kis rózsaszín sort hozzáillő csattal meg papuccsal. Minden vakítóan friss, üde és tele van édes, orális élvezettel: fagylalt, nyalóka, kürtöskalács és titokban elszívott keserű cigik a nyaraló átforrósodott falának dőlve a kuncogó barátnőkkel.

Egy ilyen felszabadult nyáron ismertem meg a szerelmet. A bátor ifjú titán, aki megpróbálkozott szerelméért szerelmet kuncsorogni tőlem, gyermeki áhítatával - még igencsak kiforratlan és vitatható - nőies szépségem iránt, elvarázsolt. Akár a saját nagyszerűségében lubickoló kisgyerek örültem a nem várt babéroknak, igyekeztem minden percét kiélvezni és magamba rejteni, főként abból az önző okból, hogy később bizalmaskodva elmesélhessem a lányoknak. A lábaimon felejtett tekintet, a félénk simogatások a víz alatt, az elhamarkodott, túláradó csók, amiben összekoccant a fogunk és a mérhetetlen sok bók folytán pótolhatatlan királynőnek éreztem magam. Ilyen hangulatban telt az első szexuális élményünk: a vízpartról felérkezve a nyaraló kazánház melegében egy-két ügyetlen mozdulat, pár könnycsepp és egy hatalmas tigrisszívdobbanás közepette elvesztettem drága liliomszüzességemet.

Gábor, a hős szerelmes túlcsordult boldogságában. Felnőttnek éreztük magunkat, igazi férfinak és igazi nőnek. Forró csöndben öleltük egymást a második drámai nekifutásunk előtt, ami kicsit hosszabbra és kevésbé fájdalmasra sikerült. Mindezen felbuzdulva együtt töltöttük az éjszaka hátralévő részét és pirkadatig suttogva beszélgettünk. Ahogy ott feküdtünk a szerelemtől megviselt ágyban, szép lassan Gábor testi közelsége megszokottá, természetessé és biztonságossá vált, éreztem lélegzetvételének hűvösét és figyeltem a történeteket, amiket mesélt… igazán, szívből megnevettetett. Reggelre akár egy selyempókháló úgy vett minket körül a megannyi édes, naiv, szerelmes vallomás. Hajnalban aludtuk el, kezében az én bimbózó mellemmel, melynek bőre alatt, lüktető szívkamrám mélyére rejtettem édes, új Kincsem illatát és ízét. Szerelmes voltam!

Ettől fogva a nyár minden perce Gábor volt. Minden mozdulata, vakító kék szeme, erős karja, bronz barnára sült teste az enyém volt. Igazán az enyém! Ugyanúgy ahogyan övé volt tizenhat éves testem minden darabja és lelkem összes vidám és baljós gondolata. Beteges közlési vágy élt bennünk, mindent elmeséltük, amit fontosnak éreztünk eddigi rövid, ám éppoly fontos életünkből. Ám a forró hónapok, a balatoni hattyúkkal és Gáborom lágy simogatásával lassan elhalványultak és én nem láttam többet.

Hat naptejes nyár telt el azóta.

Budapest: kétmillió ember lélegzete és hangzavar. Beülünk valahová az egyetemi barátokkal, ma nagy ivás és elmélkedés lesz a világmegváltó fiatalok naivságával és lelkesedésével, talán még tancolunk is levezetésként valami velőtrázó zenére a szemgyilkos fényekben. A hely füstös és szokványos: fényben úszó bár, csinos pultos lány és kicsi kerek asztalok. Elégedetten hallgatom a többiek eszmecseréjét, mikor a pincér egy kaján mosollyal közeledik felém és egy söralátétet nyújt, rajta egyetlen sor fekete betűkkel: Egy orgazmust a szép hölgynek?

Idegesen körbetekintek. Senki ismerős, csak megint a pincér egy szájfényízű, színes koktéllal (a beígért orgazmus). Zavartan beleiszok. Fürkészem a tömeget, de semmi. Figyelem a beszélgetést: már más a téma, tehát inkább kimegyek a mosdóba. A tükörnél köszönök magamnak, megigazítom fekete ruhám, megpróbálom lejjebb húzkodni, túl kihívó ezzel a cipővel…
Végre kilépek a torzító neonfényből és mint akinek káprázik a szeme, megdermedek a látványtól, szívkamráim és artériáim elönti a forró, édeskés vér. Ő az! Gábor! Ezerből is felismerném! Hat év, hat átkozott év és most itt áll előttem! A legédesebb gonosztevő! A leggyönyörűbb Kísértés! Fekete finom ing, sötétszürke nadrág. Fesztelenül támasztja a falat és rám villantja hibátlan hófehér fogait, csupán az inge legfelső gombjai árulják el: szíve csendes rémületének ütemében mozognak.
- Szia – úrég ez a rekedt, elhaló zaj a hangom?
- Legutóbb barnább voltál – mondja kedvesen - a bőröd és a hajad is. De jól áll ez a szőke – úgy beszél, mintha csak múlt héten találkoztunk volna utoljára.
Csak bólintok és félve közelebb lépek, ő is elindul felém. Egészen közel megáll, egyetlen sóhajtásnyi van közöttünk. Zafír szeme fürkészi az arcom, megsimítja a hajam.
- Most elmegyünk – ahogy ezt mondja, én is érzem: persze, hogy elmegyünk, ez olyan magától értetődő, mint hogy most, itt találkoztunk. Kinyitja a kocsiajtót, én behuppanok és közben felcsúszik a ruhám, csupaszon marad az egész lábam, de nem rejtem el, tudom hogy szereti. A sebváltóról a négyes után az én combomra kapcsol, keze forró és finom. Csodálattal nézem férfias állát, szép ajkait, széles vállát. Már rég nem huncut kisfiú. Bár örökké így suhannánk az éjféli fényben valami gyönyörű felé!

Úgy vezet fel a lépcsőn és nyitja ki az ajtót, mintha titkot akarna mutatni, gyermekin hátra-hátra pillant rám, hogy nézze, nem gondoltam e meg magam. Nem szólunk, nincs mit beszélni. Kicsukja a világot, ketten vagyunk a sötétben. Lassan megcsókolja a homlokom, lehunyt pilláim, ajka forró és édesebb mint emlékezetemben, nyelve ábrándos, lassú. Súlyos percekig állunk csendben, átölelve egymást … úgy érzem otthon vagyunk.
Az ölébe vesz és bevisz a szobába, gyengéden letesz az ágyra és néz, szemeivel lelkembe hatol. Ruhám pántjait óvatosan letolja vállamról és figyeli az arcom, hogyan változik attól, ahogy szabaddá teszi melleim. A vágy beköltözik testem minden zugába. Fejem lecsuklik, a számat önkéntelenül megnyalom, melleim megduzzadnak, és ölemben olvadni kezd a szerelem méze. Bensőségesen csókokkal üdvözli kebleim, borostás arca karcolja bőröm. Mélyeket sóhajtok és megsimítom szép barna haját. Alám karol és könnyedén felemel míg lehúzza a ruhám és én ragaszkodón nyakába kapaszkodom. Kigombolom az ingét, lassan számmal és nyelvemmel megízlelem bőrén keresztül felsőtestének minden apró izomrostját.

Megharapom a vállát, simogatom szép karjait, a fülébe sóhajtok és a nyakát csókolom. Lassan veszi a levegőt, jégkék szeme tüzesen villan a félhomályban. Kicsatolom övét, a hideg fém érintése megborzongat, nadrágját és alsóját egyszerre húzom el és hirtelen tövig nyelem legkívánatosabb tagját. Már nem fér el a számban, mint régen. Mint akit csak hirtelen elkapott a hév és nem ez volt a szándéka magára hagyom a nyáltól fénylő, remegő hímvesszőt és duzzadó heréit, combja belső felét nyalogatom. Egészen halkan felnyög. Gyengéden végignyalom a finom bőrű, eres hímtagot. Érzem, ahogy ajkaim alatt zúdul a fűszeres vér. Nyalogatom, úgy ahogy a kukoricát szoktam mikor még forró, kicsit meg is harapom, majd a makk alatt húzom végig a nyelvem, körbe-körbe. Kiszívom az áttetsző édes gyöngyöt a nyílásból, ahonnan majd a beteljesüléskor fog felbugyogni a kéj. Mikor kezemmel és ajkammal körbefonom és ütemesen dédelgetem férfiasságát, felemeli a fejem és maga mellé húz.

Végigcsókol mindenütt, mindent jól ismer és minden új. Ölembe nyal, hosszú nyelvét belém fúrja és hosszan csókolja forrón lüktető vaginám, minden izmom megfeszül, tüzesen égő arcomon a szenvedély hűs könnye indul útra, soha senkit nem kívántam még így. Olyan mélyről jönnek halk nyögéseim, hogy megszán és teljes súlyával rám nehezedik, érzem, ahogy hasamnak feszül az áhított hímvessző, és én minden gyengédségemmel hozzásimulok, majd egy gyors mozdulattal belém hatol. Egyszerre mozdulunk. Nyögés. Sóhajtás. Ujjait az enyémekbe fonja, szemem és arcom rezdülésit figyeli. Érzem a hímvessző hosszú útját magamban, vágyfakasztó rezdüléseit és erős testét, ahogy belém nyomul minden lökésnél. Izmaink egy ütemre keményednek és ernyednek el, akár egy tökéletes, sokszor elpróbált táncban. Hangosat kiáltok, hüvelyem minden izma megremeg és ő szép kezét csiklómra teszi, pusztán ujjainak a súlya elég, hogy még hosszabb gyönyört éljek át, hatalmas melegség és fény önt el mindent, öröm és boldogság. Nagyokat öklel rajtam és az utolsónál érzem ahogy megremeg és eljut pontosan oda, ahova a nagy erejű lökés jutni akart…a szívemig.

Aléltan fekszünk, keblem az Ő kezében és már csak messziről, halkan hallom, ahogy édes, álmos szavait a fülembe súgja: Még egy orgazmust az én Kedvesemnek? Csak mosolygok, és gyöngyházfényű álom nehezedik rám. Újra tizenhét éves én pedig újra rágólufit fújva nevetgélek azon, hogy nem tudja kikapcsolni a fürdőruha felsőm, majd a sétányon egy színes jégkrémen megmutatja, hogyan kell számmal örömet szerezni egy férfinak és én gyorsan tanulok…újra szerelmesek vagyunk!