Szerző/beküldő: James

XX egyedül élt a belvárosban, tőlem úgy 10 km-re. Amikor megbetegedett, én vittem orvoshoz, vittem neki élelmet, gyógyszert, stb. Másodjára már javasoltam, hogy erre az időre költözzön hozzám, sokkal könnyebb így az ápolása, és talán a gyógyulás is gyorsabb lesz. Még a kezdeti stádiumban volt, folyamatosan köhögött ugyan, és az orrát is sűrűn kellett fújnia, de nem tűnt annyira levertnek. Egyszer már magamon megtapasztaltam, hogy ha ilyenkor szeretkezik az ember, a fajfenntartási ösztön felülír mindent, a szervezet túlélő üzemmódra vált, és minden energiájával az utódnemzésre (ami, persze, ebben az esetben nem volt cél) összpontosít. Nem sűrűn vagyok beteg, orvoshoz is csak a jogosítvány meghosszabbítása miatt megyek. Az alatt az idő alatt nekem abbamaradt a köhögésem.

Bebújtunk az ágyba és beszélgettünk. Vagy félóra tehetett el, inkább én beszéltem, mert Ő csak kérdezett és köhögött. Sok minden szóba került, leginkább arra volt kíváncsi, milyen hatással voltak rám az eddigi kapcsolataim, volt-e olyan, amit mással nem tapasztaltam meg, csak Vele. Figyelj, mondtam, őszinte leszek. Sorrendet nehéz lenne felállítani, minden nőben van valami egyedi, valami különleges, de ha sorrendre vagy kíváncsi, benne vagy az első háromban. Láttam rajta, hogy elégedett, mert ismerte az egyik volt barátnőmet, aki egy „csúcsragadozó” volt, amolyan végzet asszonya típus.

Férfitársaim biztos tudnának mesélni, milyen az, amikor az ember beleszeret egy „mozdulat szépségébe”. Ezek sokszor alig észrevehetők, de nagyon „beszédesek” tudnak lenni. Neked például gyönyörű, telt szád van, mintha a pinád lenne 90 fokkal elforgatva. Amikor picit szétnyitod, az az érzésem, hogy ezzel jelzed, már lent is megnyíltál és készen állsz a befogadásra. Nagyon jó veled csókolózni, szép feneked, a puncid illata mámorító, és ahogyan össze - összerándul a nyelvem alatt, amikor elélvezel, az semmihez sem hasonlítható. Az is elég, ha telefonon beszélek Veled, közben szinte mindig áll a farkam. Sokszor elég csak Rád gondolni.

Az addigiakhoz képest szinte „néma” nő lassan megelevenedett, elkezdett csókolni, és mikor már a lába közé nyúltam, nem várta meg, hogy improvizáljak, hanem, tőle szokatlanul elkezdett irányítani:

Most egy kicsit körözz az ujjaddal, lassan, még lassabban, most egy vagy két újjal nyúlj be, jó, így jó, most egy kicsit erősebben nyomd felfelé, ez az, igen, most gyorsabban, még gyorsabban…

Lehet, hogy az ujjaimmal megtaláltam a G pontját, vagy az, hogy közben a tenyeremhez dörzsölte a csiklóját is, vagy mindkettő együtt, de 2 perc sem telhetett el mikor hirtelen összeszorította a combját és lefogta a kezem. Őt így még nem láttam elélvezni. Az egész teste beleremegett és jó időbe telt, mire a lihegése is alábbhagyott. Gyanítom, hogy otthon így maszturbálhat és mivel ő irányított, ő diktálta a tempót, a megszokott impulzusok érhették. Úgy tűnt, annyira el tudta engedni magát, hogy még én sem hatottam zavarólag. Egy cunamihoz hasonlítanám, ami a lába közt történt. Sokkal, de sokkal nedvesebb lett, mint eddig bármikor, tizenévesen már ettől elélveztem volna. A farkam megint sokkal keményebb volt, mint általában, mert engem is nagyon felizgatott, hogy ilyen erős orgazmust sikerült átélnie.

Nem tudtam, hogy folytassam, mennyire gátolja a betegsége, de aztán féloldalt fordult, és anélkül, hogy egy szót szólt volna, megértettem: most gyere hátulról. Addig ilyen könnyen még nem hatoltam bele. Nagyon fel voltam izgulva, a padlólámpa halvány fénye még fokozta is az élvezetet. Egyszerre láttam a gyönyörű fenekét, a punciját, ahogy ki-be jártam benne, nem is bírtam sokáig, hatalmasat élveztem én is. Egész idő alatt egyszer sem köhögött, és ekkor mondtam el neki, hogy majdnem biztos voltam benne, ez fog történni. Talán ez volt az egyetlen eset, amikor teljesen el tudta magát engedni. Fogalmam sincs mi válthatta ki belőle. Talán a szavak, amiket mondtam neki… Nem tudom, máskor is mondtam hasonlókat…

Lehet, hogy úgy van ez is, mint a zenehallgatás. Ugyanaz a berendezés, ugyanaz a zene, és mégis, este, hangulatvilágításban, valahogy szebben szól, mint nappal. A szexre is érvényes; ugyanaz a partner, és mégis, néha nagyon más tud lenni. Vagy valaki másra gondolt közben? Ki tudja? Isten és a nők útjai kifürkészhetetlenek. Meg sem próbálom megfejteni.

Ezúttal hamarabb is gyógyult meg, ami persze lehet véletlen is, de mint tudjuk, nincsenek véletlenek. Azon is elgondolkodhatott, hogy én nem betegedtem meg tőle egyszer sem, pedig igen közel voltunk egymáshoz, és a testnedveink is igencsak összekeveredtek. Talán meghatotta a gondoskodás is, érezhette a szeretet, amivel körbevettem, hiszen a betegsége alatt én főztem és talán kezdte megérteni, - amit nem győztem elégszer mondani - hogy a testi vágya és a vallása közti konfliktus gyengítheti le az immunrendszerét. Azt hiszem Osho-tól olvastam valahol: a vallás az elme börtöne.

De ezt a néhány kellemes élményt elhomályosítja a sok éppen hogy, vagy majdnem semmi. Ami még megmaradt bennem, az az, amikor hazajött egy hétig tartó lelki gyakorlat után. Ez nekem nagyon hosszú idő, már nagyon ki voltam éhezve. Felhívott a pályaudvarról, hogy előbb még hazamegy, meglocsolja a virágokat és villamossal kijön. Menjek ki elé a megállóba. Már kint várom, gondolatban többször átélem mi fog történni, mikor telefonál, hogy mégsem jön, mert nem akarja „beszennyezni” magát. Lehet, hogy inkább magához nyúlt, az mégsem akkora "bűn". Az is lehet, hogy én nem tudtam tartósan kihozni belőle a „vadállatot”. Nem tudom…

Most már mindegy. Le tudtam volna élni vele a hátralévő életem, ha egy kicsit is aktívabb lett volna. Amikor nálam aludt (nem sok ilyen volt), este és reggel is szeretkeztünk.