Szerző/beküldő: Remember me

Van egy tanárom, aki kémiát tanít nekünk, a neve Szabolcs... Nem tudom, miért nem használja, mikor olyan szép a neve... Végül is mindegy, én a barátaim között csak "imádott tanárom"-nak hívom... Sok lánynak tetszik a suliból. Nem öreg, nem is túl fiatal. Mit nem mondjak, a feneke példásan néz ki és ő maga nagyon édes... Milliószor álmodoztam róla, hogy milyen lenne vele... Az osztálytársaimmal sokszor beszéljük ki hatalmas falloszát, aminek formája megfelelő nadrágban egész jól látszik. Volt egy pár félreérthető pillantásunk, tettünk egymás felé, de nem mertem rákérdezni, tudjátok, hátha nem is úgy gondolta, meg ilyenek. Utolsó óránk az egyik napon kémia volt. Óra után megkért, hogy segítsek neki elpakolni a kellékeket:

- Nincs kedved segíteni ezeket elpakolni?

- De, persze segítek...- és én boldogan segítettem is!

Bementünk a szertárba és leraktuk a kémcsöveket, vegyszereket és egyebeket a kezünkből. Tudtam, hogy ilyenkor ezen a folyosón már szinte senki se jár. Az a fura, ha felbukkan erre egy emberi lény. Szóval Imádott tanárom pakolgatott, nem figyelt rám, s nem szólt, hogy "köszönöm, mehetsz!". Hát csak álltam kissé megszeppenve és figyeltem őt. Arra gondoltam, hogy most rákérdezhetnék a félreérthető dolgainkra, úgyis annyit dumálunk, nem lenne olyan furcsa. Vagy mégis? de megelőzött, rám nézett.

- Hát te itt vagy?- kérdezte, mintha nem tudta volna nagyon is jól, hogy ott vagyok. Arca kicsit gondterhelt volt, vívódás látszott rajta. Megkérdezte csevegő hangon:

- Ott voltál legutóbb azon az előadáson? - Ez az előadás volt a második alkalom, hogy meghívott előadásra. Ez olyan előadás volt, amire azért hívott meg, mert értelmesnek tart és gondolta, talán érdekesnek találom majd. Legalábbis ezt mondta...

- Igen, de nem láttam a tanár urat...

- Én sem téged... Sokan eljöttek hál’isten.

Kicsit vontatottan kezdődött a beszélgetés, de hamarosan belejöttünk, és miután rájöttem egy s más picit talán arcpirító indokra a félreérthető utalásai ügyében és ő is rájött, hogy egy cipőben járunk, egyre többször mérte végig a tekintetét rajtam.
Én egy középmagas nőies alkatú lány vagyok, hosszú, intenzív-rézre festett hajam jól megy a kék szememhez és a kissé kreolos bőrömhöz. Bár ez az összeállítás már magában figyelemre méltó a vörös haj nélkül is, egy dekoltázst kiemelő póló és a kedvenc halászgatyám volt rajtam. Az imádottam kb. két méterre van tőlem, kicsit közelebb került, mialatt beszélgettünk. Pajkos arca és gyönyörű barna szemei, mély tekintete van. Vállas, kicsit nagyobb darab, nálam kb. 10 cm-vel magasabb, rövid beállított haja van. Most egy- alkalomhoz illő- rövid ujjú póló volt rajta, a kedvencem, mert kiemeli az izmait, a felsőtestét, ezért hívom csak izompólónak magamban. Alatta atléta... de minek? :) Hosszú farmert hord, mint általában.
Észrevettem magam, hogy már vagy 5 perce mustrál és én is majdnem annyi ideje méregetem. Erre hirtelen lesütöttem a szemem, mire éreztem, hogy közeledik felém, elhagyva eredeti, magát az asztalnál támasztó pozitúráját.
Felemelte fejem egy ujjával az államnál és a szemembe nézve megkért komolyan:

- Ami történt és talán történni fog, kérlek, ne mond el senkinek!.

- Megígérem, tanár úr! - Mondtam felelősségteljesen, tudván, milyen fontos ez neki, megígértem. Vártam a folytatást, hiszen tudtam, hogy ami "talán történni fog", az lehet, hogy soha többé nem történhet meg.

- Most nem tanár úr, most csak Szabi!- parancsolt rám, bár tekintete tükrözte, hogy ez nem egy kemény utasítgatás.

Megcsókolt finoman, aztán, mint aki egy falásra akarja megenni a tortát, bevadult. Ez tetszett nekem, hiszen tudtam, hogy bízhatok benne és nem erőszakos; a csókja vad és kéjenc volt. A nyakamat kezdte most habzsolni, közben a keze a fenekemre tévedt. Már erősen nedves voltam. Sóhajtoztam, mire ő hirtelen rádöntött az asztalra, ami szerencsére üres volt. Kótyagos észjárásomban ráeszméltem, hogy mikor nem figyelt rám, akkor pakolt le róla. Áldom azt az okos fejét... Cirógattam a hátát, közben húztam le a szűk pólót róla, amivel egyből megszabadítottam az atlétától is. Végignéztem a felsőtestén és mit nem mondjak, nem csalódtam...
Keze, ami a fenekem simogatásáról a combom kényeztetésére tért át, most feljebb csúszott, de egyetlen simítással áthidalva a legérzékenyebb területemet, a hasamon keresztül a melleim masszírozására tért át. Nagy, erős kezei között vergődtem, hiszen szája a köldököm tájékára talált, majd belepusztultam az élvezetbe. Óvatosan, nehogy sokáig megzavarjam bármelyik tevékenységét is, megszabadítottam magamat a felsőmtől és a melltartómtól, ezek már rég fölöslegesnek tűntek. Csak néztem az arcát, amin veszettül játszottak az élvezet jelei, ez még jobban felizgatott. Egy csókot lehet a számra, majd kicsit erőt véve buja állapotán, megkérdezte:

- Szűz vagy még?

- Igen - mondtam óvatosan.

- Biztosan akarod?

- Akarlak, Szabi! - Leheltem, amire már tényleg nem tudta visszafogni magát.

Letépte a nadrágomat és a szexi, átlátszó, csipkés csepp tangámat kezdte nyalogatni, meg körülötte, s a fogával lágyan húzta le rólam, minden egyes kis húzásnál jól megnyalogatva, amivel az őrületbe kergetett. Belemarkoltam hátába, amit ő egy sóhajjal nyugtázott. Mikor a bugyi is lekerült rólam, belevetette volna magát a nyalakodásba, de én már meztelenül akartam őt. Lehúztam a sliccét és segítségével róla is könnyen lekerültek a feleslegessé vált ruhadarabok. Feljebb csúsztam az asztalon és széttártam a lábaimat, mire megborzongatta a kéj. Belém hatolt, először nagyon óvatosan. Kérlelőn néztem rá, szinte nem is éreztem semmit:

- Erősebben... gyooorsabban. - Már majdnem elmentem.

Neki sem kellett kétszer mondani, belém rakta megint vágyva-vágyott falloszát és csak baszott. Én meg markoltam a feszes fenekét, aztán... felsikoltottam. Óriásit élveztem, de csak tekeregtem kihívóan, azt sugallva: "Te még nem mentél el". Lesmárolt, olyan vadul, ahogyan még senki.

- Add ide a kezed! - mondta. A kezemmel verte egy kicsit, aztán felvettem a ritmust és mindent beleadtam, ő sóhajtozott, megfeszült és ős is elment. /Időnként szinte már attól elélvezek, ha ezt az arckifejezést felidézem magamban./

Végül kinyalt... Hát ilyen örömben sem volt még részem... Az a nyelvmunka! Széjjel szívta a csiklómat és úgy baszott a nyelvével...
Felöltöztünk, smároltunk és elbúcsúztunk.
Előfordul, hogy húzom az órákon, olyankor nyel egyet és tovább magyaráz. Nem mondtam el senkinek.