Először is szeretnék bemutatkozni. Eredeti nevem nem árulhatom el, de legyek most csak Nóra, és Budapesten lakom. Most vagyok 17 éves, egy nővérem van, akit hívjunk Verának, ő aki 18 éves. Egy olyan történetet szeretnék most így elmesélni, ami hétpecsétes titok, nem szerettem volna, ha bárki megtudja a közelmúltig. De nem tudom tovább magamba tartani, így most álnéven elmesélem mindenkinek ezt az IGAZ történetet. Szüleink 7 éves koromban elváltak, azóta édesapámat nem is nagyon láttam, édesanyám nevelt minket. Soha semmiben nem szenvedtünk hiányt. Én az iskolában 4-sa tanuló vagyok, ezt mondhatom testvéremről is. Kiegyensúlyozott és szép életem volt, legalábbis azt hittem, míg nem történt velem egy nagyon gyönyörű dolog, melynek hiánya nem nyomasztott azelőtt révén, hogy nem is ismertem ezt az érzést.

Kedd reggel lehetett, mikor álmosan felkeltem. 8 óra volt, a suliban épp szünet volt. Nővérem is otthon volt, anyukám nem sokkal előttem ment el dolgozni. Almosan mentem ki a WC-re, majd utána fürdőbe indultam. Benyitottam. Megszoktam, hogy ha van bent valaki, akkor kulcsra szokta zárni. Amikor bepillantottam, a nővéremet láttam, és már éppen mondtam volna is, hogy elnézést, de megakadt rajta a tekintetem. Nem azért, mert nem volt rajta ruha, korábban is láttam már meztelenül, hanem mert egy törülközőn ült a kád szépén széttett lábakkal és az ujjával simogatta a lába közét.

Kissé zavart lettem. Hirtelen nem tudtam, hogy mitévő legyek. Zavartan becsuktam az ajtót. Láttam a nővérem szemein, hogy ő is megijedt. Kimentem a konyhába, hogy egyek valamit, de nem találtam semmit a hűtőben. Bementem, felöltöztem. Aztán kijöttem tévézni. Közben végig a látottakon járt az eszem. A nővérem még mindig a fürdőben volt, de nem is bántam, hogy nem látom, ugyanis nem tudtam, mit mondhatnék neki. Aztán kattan a kilincs és kijött a fürdőből. ő is fel volt öltözve. Leült mellém. Olyan kínos volt a csend, amilyet még előtte soha nem halottam. Néztük a képernyőt, de semmi sem ment az agyunkba. Aztán erőt vettem magamon és megszólaltam:
- Figyu! Bocs, ha előbb megzavartalak.
- Ok.

Aztán további kínos pillanatok.
- De tényleg nem gond?
- Tényleg, felejtsük el.
Kissé megnyugodtam. Kimentem a szobámba, de amikor becsuktam magam mögött az ajtót, mintha a fejemben kinyílt volna egy. A nővéremet láttam magam előtt, de már nem a testvéremként, hanem mint no. Ez nagyon fura volt nekem. Megijedtem és próbáltam nem gondolni rá. Elkezdtem tanulni, de akárhányszor csak kinyitottam egy könyvet, pár perc múlva már nem is oda figyeltem. Előtte még sosem voltam fiúval sem, így nem értettem, hogy normális-e ez az érzés. Legalább egy órát feküdtem az ágyamon, közel halottam, hogy kint megy a TV.

Végül kimentem és leültem mellé.
- Beszéljük ezt meg. - szegeztem neki a kérésemet.
- Ezen nincs mit beszélni. Majd ha te is nagylány leszel, akkor majd megérted.
- De én már nagylány vagyok! - és magam is elcsodálkoztam ezen a felkiáltásomon. Nem is értettem, mért mondtam ezt. És azt sem értettem, hogy mért méregetem a testvérem úgy, mintha egy fiú lenne, aki tetszik. Ilyen gyors érzelmi viharok még sosem söpörtek át rajtam.
De láttam a kétségeket az ő szemében is. Szerintem ekkor még ő sem tudta, hogy mire vélje a dolgot. Pár percig mg ültünk ott, és én időről-időre mindig őt kezdtem nézni, mintha nem bírnék betelni a látványával. Ezt ő is észrevette. Egy ideig nem szólt semmit.
- Te kívánsz engem? - hangzott a szájából a megdöbbentő kérdés.

És valóban, jogos volt. Mi ketten hasonlítottunk egymásra. Barna haj, barna szem, karcsú testalkat, a kebleimre sem panaszkodhattam csakúgy, mint a hátsó részeimre. És ő is így nézett ki. Az arcunk volt egy kicsit más. És persze a lelkünk. ő mindig is egy kicsi vadabb volt, több dolgot kipróbált, míg én a biztos utat választottam. De ő ezért is merte feltenni a kérdést. Én pedig nem tudtam, mit válaszoljak. Igaza volt, kívántam, de még magamnak sem mertem bevallani.
- Nem. - hangzott a reflexszerű válasz, de oly erőtlenül és határozatlanul mondtam ki, hogy azt akár igennek is lehetett venni.
- Voltál már fiúval? - kérdezte, és ez éppen olyan váratlanul ért, mint az előbbi kérdés. Érezte, hogy határozatlan vagyok.

A kérdést többek között azért is tette fel, mert mint mondtam, lelkileg különbözőek voltunk. Nem beszéltük meg soha a problémáinkat, a magánéletünket egymással. Nem voltunk az a hagyományos értelemben vett jó testvérpár.
- Nem, még soha. - mondtam ezt is erőtlenül.
- És akarod?
- Persze. - de közben nem is tudtam, hogy mire gondol pontosan.
A levegő már forrt a szobában, és közben kétségek gyötörtek, hogy most mi lesz. Elmondja anyunak, vagy nem is ért meg? Ennél kínosabban még sosem éreztem magam. A nővérem pedig egyre magabiztosabbnak tűnt. Lekapcsolta a tévét és felkelt.
- Akkor én most kimegyek. - ez volt a döntő pillanat, mely nagyban befolyásolta a későbbieket. Ha most engedem, nem történt volna semmi és egy olyan csodálatos élménytől fosztom meg magamat, amilyen talán soha többé nem is lesz az életemben. De ezt akkor még nem tudtam. Mégis felé fordultam és csak annyit mondtam, hogy:
- Maradj. Ezzel az egy szóval kifejeztem mindent.

Ő pedig mellém ült, és a fejemet az ölébe hajtotta.
- Beszélgessünk? - kérdezte.
Én persze nem válaszoltam. Olyan nyugodtság töltött el, amit semmivel nem akartam megzavarni. Csak leküldtem ott a csendben és hallgattam, hogy lélegzik. Szerintem legalább negyed órát feküdtem így. Mintha érezte volna, hogy most erre van szükségem. Aztán lassan fel kezdtem fordulni. Felnéztem rá. Az arcát most gyönyörűbbnek láttam, mint valaha. Elkezdem megemelkedni, az arca felé közelítettem. Ekkor ő felkelt, de nem úgy, mintha megijed volna, hanem lassan felkelt. Bement anyu szobájába. Az ajtóból még visszanézett, mintha várna valamit. Én nem tudtam, mitévő legyek. Soha nem szoktunk anyu szobájába bemenni, nem volt ott nekünk semmi érdekes. Most mégis utána hajtott a kíváncsiság, és is utánamentem. A küszöbön állva még megkérdeztem tőle, hogy bejöhetek-e. ő igennel felelt. Az ágyon térdel. Én csak lefeküdtem, kerestem az előző percek nyugalmát. Óriási volt a franciaágy, bőven elértünk rajta ketten. Ekkor a nővérem kérdést szegezett nekem.
- Megmasszírozzalak?

Én pedig gondolkodás nélkül igent feleltem. Mellém térdelt, én a hasamon feküdtem. Egy vastag póló volt rajtam. A hátamat kezdte masszírozni, egyre feljebb és feljebb hajtotta a pólót, de aztán mindig vissza is húzta azt. Pár perc elteltével átrakta rajtam egyik lábát és úgy masszírozott tovább. Én pedig mocorogni kezdtem. Éreztem, hogy mindig, amikor a kezével előre tol, közelebb hajol hozzám. Egyik pillanatban a hátamra fordultam.
- A vállaimat is. - szólt a nyilvánvaló ürügy.

Közben éreztem, hogy a keze és a combjai, amik hozzáértek a csípőm oldalához, egyre forróbak. Mikor a vállaimat masszírozta, közelebb és közelebb került hozzám az arca. De mindig visszahúzta. Én pedig úgy éreztem, ez rossz, úgy éreztem, össze kérne érnünk. Talán egy kis határozatlanságot láttam a tekintetében mindig, amikor a szemembe nézett. Éppen ezért becsuktam a szemeim. Olykor-olykor már olyan közel járt, hogy éreztem a leheletét, ami kissé nyitott ajkán szállt ki minden sóhajtásánál. Eljött az elkerülhetetlen pillanat: az ajkaink egy pillanatra összeértek. ő egy pillanatra elrántotta fejét, de én, mintha csak tudnám, hogy ezt kell tennem, megfogtam a haja alatt a tarkóját, és visszahúztam. Egyáltalán nem ellenkezett, sőt. Ha nem rakom oda a kezem, előbb-utóbb úgyis megcsókolt volna magától.

Először csak az ajkaink kényeztették egymást, de aztán nyelveink is egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz, míg végül vad hancúrozás bontakozott ki köztük. Körbe-körbe járták egymást. Ez az érzés már önmagában is csodálatos volt. Ilyen vad csókvihart még sosem éltem át. Teljesen átöleltük egymást. Olyan melegség öntötte el testeinket, amiket még így, ruhán át is világosan érezni lehetett. De nem akadályozták öltözékeink sokáig a gyönyörök vad hullámait. Előbb én vettem le nővéremről a pólót, majd ő is rólam. Aztán a nadrágok is lekerültek és végül már csak a fehérneműk maradtak.
Felültünk egymással szemben, majd a nyakát egyre lejjebb kezdtem csókolgatni, végül már a melltartójánál jártam, amit egy rejtett mozdulattal kikapcsoltam a hátán. Mikor megláttam forró és dagadó mellbimbóit, úgy éreztem, hogy nem bírom ki, ha nem érinthetem őket. Először csak simogattam, majd nyaldosni kezdtem. Egyre többet és többet akartam számba venni gyönyörű és formás kebleiből, ő közben halkan sóhajtozott egyre mélyebben és erősebben. Kezdett hátradőlni, én pedig utána. Végül ő már a hátán feküdt, én a hasán, egyik kezemmel forró combját, másikkal pedig keblét simogattam. Láthatóan szörnyen jól esett neki, és nem tagadom nekem is. Úgy éreztem, hogy ez helyes, ezt kell tennem.

Aztán hirtelen megemelte a fejem és csak annyit mondott: \"Most én!\". És a hátamra fektetett gyengéd mozdulataival, finoman a nyakamat kezdte nyalogatni, majd ő is egyre lejjebb ért. Végül kibukott keblem a melltartóból és vadul nyalni és csókolni kezdte. Addigra bimbóim teljesen kemények voltak és forróak, jól esett nekik a nyalás-falás. Egyiket, majd másikat, mintha azt sem tudná, melyiket szereti jobban. Én pedig közben a gyönyör olyan skáláján haladtam felfelé, amit előtte sosem tapasztaltam még.

Elengedte kebleimet, és a hasamon lefelé kezdett haladni. Az érzés egyre jobb volt. Tangámat kezdte lejjebb csúsztatni egyik kezével, miközben nyelve egyre feljebb és feljebb haladt a dombomon. Alul már teljesen nedves voltam, miközben másik keze időről időre visszatért a melleim kifogyhatatlan kéjforrásaihoz. Eddig hátát és nyakát simítottam, de ezek után már meg kellett kapaszkodnom valamiben, az ágy támlája után kaptam, megragadtam mindkét kezemmel, hogy testem erősödő remegéseit csillapíthassam. Felnéztem, ő rám pillantott, szája már körben a forró nyálától fénylett, ami nekem olyan sok érzést adott az elmúlt percekben. Egyre lejjebb és lejjebb hatolt. Végül bugyim teljesen levette.

Ekkor suhant át agyamon az a gondolat, hogy eddig még senki sem vetkőztetett le így. Mindig is azt hittem, hogy ezt majd egy fiú fogja megtenni, akit szívből szeretek, és most tessék: a nővérem az, aki először bevezet a kéj kertjébe. Ilyen mezítelenül, ilyen tisztán még senki előtt sem feküdtem. Ez csak még izgalmasabbá tette a dolgot. Egyre lejjebb és lejjebb, végül a puncimat kezdte ízlelgetni. Először csak finoman, majd egyre mélyebb és mélyebb hatolt. Remegtem, hőhullámok futottak át rajtam, csodás volt.

Aztán abbamarad, fejét finoman kivette lábaim közül, mikor szinte már a csúcson voltam. Átvetette rajtam egyik lábát, gyönyörű, formás fenekén látszott rajta a vékony, vörös tangája. Haját félrehajtotta és most a másik irányból kezdte nyaldosni a puncimat. Közben az övé is egyre közelebb került a fejemhez és elengedvén az ágyat elkezdtem lehúzni a bugyiját. Mintha csak erre várt volna. Én is elkezdtem nyalni, minél közelebb került hozzám, annál mélyebben és érzékibben. Mindketten halkan nyögni kezdtünk, ami biztos jele volt annak, jól végezzük a dolgunkat. Egyre jobban, jobban és jobban, erősebben, mélyebben, szavakat sem lehet rá találni. Kezeimmel finoman széthajtottam nemi szervét követve, amit ő is tett nálam. Mindkettőnknek már nagyon nedves volt.

Elértük azt a szintet, mikor én már a számat kezdtem befogni, mert nem tudtam kontrollálni a hangokat, amik elhagyták torkomat. Sikítottam, nyögtem, sóhajtottam, a testem rángatózott csakúgy, mint a nővéremé. Mikor úgy éreztük, nincs tovább, felém fordult, én még mindig háttal feküdtem az ágyon, majd rám feküdt úgy, hogy dombjaink egymásnak dörzsölődtek, fiamat pihéim az ő érettebbjeihez értek, hasunk összesimult, forró és kemény csecsbimbóik is egymáshoz tapadtak, ajkainkon keresztül pedig ismét nyelvük vihara kezdődött, közben éreztem, ahogy forró verítéke az arcomra csurog. Mozgásunk, mely eddig csak ütemtelen, de annál vadabb, ösztönösebb volt, most kezdett ütemessé válni.

Intim testrészeink csúsztak egymáson, az érzés csodálatos volt. Egyszerre lélegeztünk. Kezeink szerte kalandoztak testrészeinken. Vera ekkor felugrott, és az ágy mellet lévő kis szekrény alsó fiókjából a ruhák alól egy hosszúkás, gumiszerű görbe tárgyat húzott elő. Hirtelen bevillant, hogy biztos anya sem bírja nemi örömök nélkül, ő is tart otthon bizonyos dolgokat. A zöld és ruganyos tárgyat mindketten nyalogatni kezdtük, majd mikor már nagyon nedves volt, testvérem betette nekem nagyon finoman, mindig csak pár centit haladva. Kb. 5 centinél megakadt, onnan nem is tolta tovább. Másik végét pedig magának tette be, de ő sokkal mélyebben. Tudtam, hogy ő már volt ilyen helyzetben, így nem lepődtem meg. Megint rám feküdt, mint az előbb, az újonnan szerzett eszközünk pedig hajlott, ahogyan csak kellett.

Csókvihar tört ki, egymás melleit masszíroztuk, együtt mozogtunk. Gyönyörrohamok sorozata következett. Az idő érzékemet teljesen elvesztettem, legalább fél órán át egyre feljebb és feljebb jutottunk. Én sikítottam, ő is sikított, nagyon jó érzés volt egy másik emberrel ilyen közel mindezt átélni. Végül már nem juthattunk tovább, még pár utolsó lökés, majd egymás mellé heveredtünk, és felhevül, érzésektől kiégett testtel feküdtünk ott és elaludtunk.
3-4 órát pihenhettünk ott, amikor felébredtem és szóltam a nővéremnek, hogy most már ideje lenne felöltözni és rendbe rakni az ágyat, nehogy anya megtudjon valamit. Miközben öltöztünk, én ugyanolyan csábosan néztem rá és ő ugyanolyan csábosan nézett vissza, mint az alatt a pár óra alatt, amíg megmutattat nekem a gyönyörök egyik szintjét.